A Curiosity, a Perseverance és más űreszközök a felszínen kutatják az egykori potenciális marsi élet nyomait, egy új tanulmány alapján ugyanakkor érdemes lenne mélyebbre ásni – írja a Science Alert. A szakértők szerint ha voltak egykor létformák a bolygón, az azoktól fennmaradt aminosavak legalább 2 méterrel a talajszint alatt vannak.
A kutatók egy ideje tudják, hogy az ilyen típusú sugárzás képes károsítani az aminosavakat. Alexander Pavlov, a NASA Goddard Űrközpont munkatársa és kollégái most arra jutottak, hogy a folyamat geológiai szempontból a véltnél gyorsabban zajlik. Pavlov szerint a jelenlegi marsjárók nagyjából 5 centiméterre fúrnak le, ebben a mélységben az aminosavak viszont már 20 millió év alatt megsemmisülhetnek. Amennyiben volt élet az ősi Marson, az ennél jóval korábban létezett.
A sugárzás egyébként komoly aggodalomra ad okot a vörös bolygóra tervezett missziók kapcsán is. Az égitesten megfelelő védelem nélkül az űrhajósok óriási veszélynek lennének kitéve.
A távoli múltban a Marsnak valószínűleg volt globális mágneses mezeje, illetve a földihez hasonló, vastagabb atmoszférája. Arra utaló bizonyítékokat is találtak, hogy a bolygó felszínén nagy mennyiségű víz volt: óceánok, tavak és folyók terülhettek el rajta. Sok kutató úgy véli, hogy egy ilyen környezetben mikrobák is kifejlődhettek, az organizmusok egyik lehetséges bizonyítékát pedig az aminosavak adhatják – igaz, az ilyen anyagok nem feltétlenül biológiai eredetűek.
Pavlovék vizsgálatuk során a marsi talajt helyettesítő ásványi keverékhez adtak aminosavakat, a mintákat a vörös bolygó körülményeit szimuláló kémcsövekbe helyezték, majd 80 millió évnyi sugárzásnak tették ki őket. Az eredmények alapján a talaj hozzájárulhat az aminosavak roncsolódásához.
Érdekes módon a csapat kimutatott aminosavakat egy olyan kőzetben, az RBT 04262 jelű meteoritban, amely az égitestről származik. Mivel a marsi meteoritok jellemzően 1 méteres mélységből válnak ki, elképzelhető, hogy az RBT 04262 esetében éppen a mélység segített az aminosavak konzerválódásában.