A koronavírus új, omikron variánsa úgy került a hírek – és az aggodalmak – középpontjába, hogy valójában alig tudunk róla valamit. A tudomány szempontjából részben jó ez a gyorsaság, hiszen van idő a felkészülésre, másrészt viszont nagyon is káros. Minden előzetes adat, pár esetből származó tapasztalat rögtön a címlapokra került ugyanis, tényként jutott és jut a közvélemény elé, de a megfelelő kontextus nélkül. Az adatok majdani pontosításával, egyes információk cáfolatával pedig a kutatók iránti bizalom csökken, sok embernek elege lesz: „ezek azt sem tudják, mit beszélnek”. Emellett, amint arra az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is felhívta a figyelmet, a politika is rosszul reagált a gyors lezárással.
Dr. Kemenesi Gábor virológust, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont munkatársát kérdeztük a tudomány oldaláról.
Ennyit tudunk
Az omikronról gyakorlatilag még most sem rendelkezünk átfogó tudással. Virológiai szempontból az első pillanatban a tüskefehérjéjén mutatkozó 32 változás nagyon aggasztónak tűnt, mert ezek némelyikéről ismert volt, hogy például a fertőzőképességet és a vakcinaelkerülést segítheti.
Tényszerűen még most sem beszélhetünk a variánsról, de a folyamatosan érkező tudományos eredményeknek hála, azért többet tudunk. Például azt, hogy az omikron hatékonyabban fertőz, ezáltal jobban terjed, mint a delta variáns. De hogy mennyivel hatékonyabb, vagy milyen körülmények gyorsítják, esetleg lassítják a terjedését, az még nem ismert.
A fertőzés esélye viszont így is nagyon magas, ezért mindenképp a fertőzésszámok emelkedésére kell számítanunk, ami az egészségügyi ellátórendszer terhelését növelheti.
Felesleges az aggályokon aggódni
A változat felbukkanásakor nagyon kisarkítva arról volt szó, hogy kiállt egy orvos vagy kutató, és elmondta, mit tapasztalt néhány emberen. Ezek nagyon jó, fontos és érdekes adatok a szakmának, amely a helyén tudja kezelni. Ám a médián keresztül minden ilyen információ tényként, „üzenetként” jutott el a laikus tömeghez.
Tudományos szempontból elég rosszul nézett ki az omikron variáns, de ez önmagában még nem jelentett semmit, teljesen értelmetlen volt a kutatók aggályait és reményeit tényként kezelni
– emeli ki Kemenesi Gábor.
Mindez még most is érvényes a tudományos kontextusukból kiemelt hírek többségére: még hetek kérdése, hogy általános érvényű megállapításokat fogalmazhassunk meg a laboratóriumi munka, a gyakorlat és a való életből származó adatsorok alapján.
Hetek múltán tisztul a kép
Csak hogy el tudjuk képzelni, hogyan zajlik a vizsgálódás: több helyen például az új változatot oltott és a betegségen átesett emberek vérsavójához keverik. Ezt követően sejteket fertőznek és megnézik, hogy az előtte hozzákevert vérsavó mennyire blokkolta a vírust – a sejtek fertőződése vagy nem fertőződése ezt mutatja meg. Ez az úgynevezett neutralizációs teszt, ahol az antitestek hatását vizsgálják, ez az egyik legelső kísérlet amit laboratóriumban elvégeznek. A virológus kiemeli:
A napról napra záporozó, egymásnak ellentmondó hírek hatására nem csoda, ha romlik a tudomány tekintélye, és egyre többen gondolják: hagyják már őket békén ezzel az egésszel. Persze nem baj, hogy az emberekhez rengeteg információ jut el, sőt, ám ezeket mindig a megfelelő kontextusban, magyarázattal kellene tálalni.
Az új mutációt optimális időben vettük észre, nagyon jó esélyeink vannak ellene, a vakcinák legfőbb hatásának, a halálozás és súlyos megbetegedés elleni védelem romlására igen csekély esély van – a kiváltott immunitás ugyanis jóval bonyolultabb, mint pusztán az antitestekből adódó védelem, és a vírusfertőzést is több fronton győzi le.
A zárás titkolózáshoz vezethet
Jelen helyzet arra is rávilágít, milyen veszélyeket rejt a politika a járványkezelésben. A WHO főigazgatója felhívta a figyelmet, hogy a korlátozó intézkedések nem feltétlenül szükségesek az omikron miatt, a lezárások igazságtalanul büntetik az afrikai országokat. Elég vérszegény szavak, de Kemenesi megvilágítja a mögöttes tartalmat:
A WHO félelme itt az, hogy legközelebb senki nem fogja időben közölni, hogy új mutációt talált. Látjuk, hogy a lezárás most sem állította meg a vírust, ellenben a dél-afrikai országoknak komoly károkat okoz.
A kormányok persze azt teszik, amit választóik elvárnak tőlük, kemény intézkedéseket hoznak az emberek védelmében, de a jövőben ez visszaüthet.
Felelősség, milyen hír jelenik meg, miről beszél a szakértő
Társadalomtudományi szempontból is problémás lehet, ha hirtelen ennyi információ zúdul ránk úgy, hogy annak még nincs tudományos megalapozottsága. Ez többtényezős dolog: nemcsak a média, hanem a szakértők felelőssége is, hogy megfelelően kommunikáljanak – mégis, utóbbiak is gyakran véleményt formálnak, nem pedig tudományos tényeket közölnek. Ennek problematikáját külön cikkben jártuk körbe.
Az újságírónak és a szerkesztőnek is van felelőssége, hogy mit tekint fontos hírnek, illetve milyen címet ad, de ugyanúgy a tartalomfogyasztónak és -felhasználónak, vagyis nekünk is van felelősségünk
– mondta el a 24.hu-nak Dr. Zemplén Gábor Áron, az ELTE Gazdaságtudományi Karának professzora.
Mind a média szerkesztési elvei, mind a tartalom bemutatása csökkentheti a bizalmat az ilyen témákról nyilatkozó szakértőkben. Furcsa feszültség látható a kockázatok bemutatásakor. Ha csak adatokat közöl, nem hangsúlyozza a társadalmi relevanciát, akkor inkább „objektívnek” tűnik a szakértő, ha a társadalmi jelentőséget hangsúlyozza, rögtön könnyen elfogultnak tűnik – tette hozzá.
Ahogy egy korábbi cikkünkben Krekó Péter szociálpszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense elmondta: a tudományban az ismeretek soha nem betonbiztosak, nincsenek abszolút igazságok. Ráadásul éppen az az óriási előnye, hogy folyamatosan képes korrigálni önmagát. A koronavírus-járvány miatt a tudomány működését folyamatában látjuk – ilyen még soha nem volt, de ez azzal jár, hogy az interneten gyorsan és ellenőrizetlenül terjednek a szakembereknek szánt, szakértelem nélkül könnyen félreértelmezhető információk. Erre rátesz egy lapáttal, hogy az ezeket értelmezni és a köz számára érthetővé tenni azoknak a szakembereknek kellene, akik sokszor az éppen aktuális helyzetből kezdenek el következtetéseket levonni.
„Ha valaki már megtanulta súlyozni az információkat, akkor is nehézséget jelenthet működtetni az ilyen készséget. Ha még nem tanulta meg, a hírekből nagyon nehéz ezt átvenni, hiszen a cím sokszor fogalmaz meg erősebb állítást, mint a főszöveg. Olvasóként hajlamosak vagyunk az adatokkal foglalkozni, de szerintem érdemes először a saját elfogultságainkat tudatosítani (például tetszik egy konklúzió), aztán a forrás megbízhatóságát ellenőrizni (ez egy szaklap vagy egy blog?), utána a szerzők munkahelyét, esetleg karrierjét megnézni, és igazából csak ez után lenne szabad foglalkoznunk a részletekkel. A probléma előre kódolt minden olyan kultúrában, ahol a tartalomfogyasztás és -megosztás érzelmi alapú” – mondta Zemplén Gábor.
Elfáradtunk a járványban
„A társadalomban egy általános Covid-kimerültség, frusztráció tapasztalható. Másfél éve élünk együtt a vírussal hullámokban, hol erősödik a helyzet, hol csendesedik” – mondta a 24.hu-nak Krekó Péter. „Ennek természetes velejárója az, hogy negatív érzések, frusztrációk jelennek meg a tudomány képviselőivel szemben is, és sokan a vírus helyett őket teszik felelőssé a szabadságuk korlátozásáért, vagy az életkörülményeik romlásáért”.
Nem nehéz megérteni a frusztráció forrását: az emberek az oltástól várták a pandémia végét, és még az olyan országokban is, amelyekben az előzetes felmérések szerint magas volt az oltással szembeni bizonytalanság. Ennek ellenére megint kapunk egy olyan variánst a nyakunkba, amely nemhogy újabb hullámot is hozhat, de még akár a vakcinákat is kikerülheti. „Nem csoda, hogy jelentkezik a kiábrándulás, hiszen úgy érezhetik az emberek, hogy ez a járvány a végtelenségig fog tartani. Állandósul a frusztráció, és nő a vírustagadók aránya is” – mondta a szakember. Az átlagembernek egyébként is ambivalens a viszonya a tudománnyal: tiszteli, de nem érti, ezért fél is tőle, egy ilyen kiszolgáltatott helyzet pedig ezen egyáltalán nem segít.
„A közvélemény megvezetése nem helyes, még akkor sem, ha jó cél vezérli, mint amikor a maszk hatástalansága mellett foglaltak állást a döntéshozók azért, hogy maradjon elég az egészségügyben dolgozóknak. Ez aláássa a társadalmi bizalmat, és csak érvanyagot szolgáltat az összeesküvéselmélet-gyártók számára.”
Az sem probléma, hogy az emberek belefásultak a pandémiába, és nem fogyasztják az információkat olyan vehemenciával, mint a járvány elején. Ez ugyanis azt jelenti, hogy már nem a koronavírus tölti ki a mindennapjaikat – egészen addig, amíg ez nem megy a védekezés rovására, lehet kedvező és nem csak negatív jelenség.
Nem lehet állandóan magas félelmi szinten élni. Természetes reakció, hogy egy idő után ez eltűnik, az ember már belefárad az aggodalomba is. Az egyensúlyra érdemes törekedni.
Itthon ráadásul nem is olyan nehéz visszatérni a normalitáshoz: európai szinten, de még világviszonylatban is az egyik leglazább járványintézkedési helyzettel nézünk szembe, annak ellenére, hogy a halálozás rendkívül magas. A szituációt lehetne enyhíteni a nem oltottak mozgásának szigorúbb korlátozásával, kötelező oltással – de olyan kevésbé drasztikus rendelkezésekkel is, mint a rendszeres ingyenes tesztelés vagy az FFP2-es maszkok használata.
A járvány átpolitizáltsága még mindig érződik itthon, bár a tavalyi helyzethez képest enyhült egy kicsit – ez azonban a társadalmi bizalmat továbbra is jelentősen aláássa.
