Egy új genetikai vizsgálat alapján már az 1970-es években kipusztulhatott Norvégia és Svédország eredeti farkaspopulációja – írja az MTI. A kutatók szerint a manapság előforduló ragadozók valójában Finnországból származnak.
„Elkészítettük a világ legnagyobb, a farkasok genetikai állományát vizsgáló kutatását” – mondta Hans Stenoien, a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem (NTNU) Egyetemi Múzeumának igazgatója és a csapat tagja.
Stenoien szerint néhány Norvégián kívüli állatkertben él még pár régi norvég-svéd farkas, de azok nem állnak szoros rokonságban a térség mostani vadon élő egyedeivel.
A farkasok mintegy 12 ezer éve érkeztek meg a területre, amikor a jég elkezdett visszahúzódni. 1970 körülre a vadászat és a mezőgazdaság térnyerése miatt tűnhettek el. A következő évtizedben látszólag ismét megerősödött a populáció, és napjainkban már több mint 400 példány található a két ország határvidékén, ezek az állatok viszont nagy valószínűséggel a finnországi egyedek leszármazottai.
Az állomány kis mérete miatt a genetikai sokszínűség meglehetősen limitált, így a genetikai problémák könnyebben öröklődnek, a nem kedvező géneket a természetes szelekció nem iktatja ki eredményesen. Stenoien szerint emiatt a farkasok sokkal sebezhetőbbek a különböző betegségekkel és örökletes rendellenességekkel szemben.
A szakemberek összesen mintegy 1300 mintát elemeztek, az adatok a farkasok és kutyák globális genetikai összetételét is megmutatják. A két állat rokonságban áll egymással, akár keveredhetnek is, a kutatók ezért 56 kutyafajta genetikai mintáját is megvizsgálták. Arra jutottak, hogy alig van nyoma a kutyáknak Norvégia és Svédország farkaspopulációjában.
