A Gourmet Fesztivál elején még csak azt az elképzelhetetlenül szomorú történetet írtam meg, hogy nem tudtam hangyát kóstolni a jeles budai evőfesztiválon. Egyébként az étkezési célú hangyaárusítás vadnyugatias szabályozatlansága húzódik meg a háttérben, de valójában egyetértek azokkal, akik szerint
A hangyaügy árnyékában az a megfigyelés inkább a fesztiválvégre maradt, hogy nem csak Tiborcz István turisztikai nábob itt megjelenő portfóliója fogyatkozott egy szál étteremre, de általában is elmaradt a pufimellényes gyalogsági roham. „Életemben először fogalmazódott meg belőlem, hogy hiányzik valahonnan a NER. Kicsit olyan a Gourmet a szárazpistik nélkül, mint amikor a punkok kikoptak a Szigetről: mintha a DNS-spirál egy jelentős szakasza esett volna ki” – vont mérleget utóbb egy ismerős éttermes, miközben azt latolgattuk, a haltepertőző bölcsészekkel is ki fog-e jönni a fesztiválnak a matek.
Az azért ironikus lesz, ha a magyar gasztronómia bizonyára sokak által sznobkodásnak látott ünnepét a Tisza-kétharmad okozta depresszió rántja magával, miközben ha jól értettem, Orbán Viktoré volt mostanság a plebejus imázs (igaz, nem is működött). Aztán lehet, hogy túlgondolom, és a BL-döntő miatt a szokásosnál egy héttel később tartott fesztivál fent hiányolt közönségszeletének egyszerűen ilyenkor már túlontúl viszket a yachtja.
