A Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus arról ismert, hogy jéggel borított felszíne alatt egy óriási óceán rejtőzik, melynek vize időnként egészen az űrig tör fel. Amikor a Cassini űrszonda missziója során átrepült a feláramlásokon, megvizsgálta az összetételüket, az adatokból pedig a kutatók arra jutottak, hogy az óceán igen komplex, és talán hidrotermális kürtők is találhatóak a mélyén. Bolygónkon az ilyen, az óceán fenekén található formációknál változatos ökoszisztéma létezik.
Az egyik legizgalmasabb felfedezés az volt, hogy nagy mennyiségű metánt mutattak ki az Enceladus vizében. Az anyag a földön geológiai folyamatok hatására, abiotikus módon is kialakulhat, de sok esetben élőlények miatt jön létre. A kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy a hold metánja vajon az élet nyoma-e.
Egy új tanulmány alapján a geológiai eredet önmagában nem elegendő a metánszint megmagyarázására – írja az IFLScience.
Régis Ferrière, az Arizonai Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint nem állítják, hogy az élet bizonyosan jelen van az objektumon, csupán azt, hogy az Enceladus hidrotermális kürtői alkalmas környezetet teremthetnek a földihez hasonló mikroorganizmusok számára.
A kutatók statisztikai módszerekkel vizsgálták az élet jelenlétének hipotézisét. Ferrière szerint nem lehet elvetni az elméletet, és további küldetésekre és adatokra lesz szükség az esetleges cáfolathoz.
