Dornics Ákos
Tudomány

Az ember lesz a Pilis farkasa

A vadat a természet szerves részeként kezeli a Pilisi Parkerdő új kezdeményezése, amelyben a vadászat célja nem elsősorban a trófeaszerzés, hanem az erdő egészségének megőrzése. Ebben a rendszerben nem lesznek vadkárelhárító kerítések, téli vadetetés, a nagyragadozókat pedig az ember pótolja.

A Pilisi Parkerdő Zrt. összesen 65 ezer hektárnyi területén fekszenek a leglátogatottabb magyarországi erdők, nyilvánvalóan nem függetlenül a főváros és vonzáskörzetének érintettségétől. Elég, ha csak a helyszíneket felsoroljuk: Budai-hegység, Pilis, Visegrádi–hegység, illetve a Pesti- és a Csepeli-síkság, a Gödöllői-dombság, valamint a Gerecse egyes részei. Az erdőgazdaság természeti területein évi 25–30 millió látogató fordul meg, sokszorosa annak, mint hazánk bármely más táján.

Cél a természetes egyensúly megőrzése

Az állami cég munkatársai az elsők között ismerték fel Magyarországon a természetpusztítás és a klímaváltozás okozta kihívásokat úgy, hogy innovációval tettek, tesznek is ellene. A Pilisi Parkerdő területén, Visegrád közelében indult például egykor kísérleti programként a szálaló erdőgazdálkodás, amely ma már örökerdő-gazdálkodás néven fut, és az egyik legfenntarthatóbb formának tűnik. Lényege, hogy a faanyag kinyerése érdekében nem alakul ki végvágott, idős fák nélküli terület, hanem 2–3 fából álló csoportokat, esetenként csak egyedeket érint a kitermelés.

A fák változatos életkora – magoncoktól az öreg óriásokig – biztosítja az erdő egészségét: nemcsak élőhelyet és védelmet nyújt ezernyi állatnak, növénynek és gombának, hanem az egész rendszer ellenállóbbá válik a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. Egy minapi közleményében pedig a parkerdő egy újabb, Magyarországon úttörő kezdeményezéséről számolt be, az úgynevezett természetközeli vadgazdálkodás lépésről lépésre történő bevezetéséről.

Dornics Ákos

A projekt mögött álló elmélet a nagyvadállományt az erdei életközösség alkotó részeként holisztikusan szemléli, az erdei ökoszisztéma állapotának rendeli alá. A gyakorlatban ez – nagyon leegyszerűsítve – olyan vadsűrűséget jelent, amely az az egészséges erdei ökoszisztéma működőképességét támogatja:

például a vadállomány takarmányozása, vadkárelhárító kerítések építése nélkül is a termőhelynek megfelelő és stabil elegyes erdők tarthatók fenn.

A laikusban persze felmerül, hogy mit jelent e szempontból az optimális vadsűrűség, hogyan érinti ez a vadászatot, és persze őzről, szarvasról, vaddisznóról, muflonról lévén szó, milyen szerepe lehet mindebben a nagyragadozóknak? Dr. Csépányi Pétert, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási természetvédelmi vezérigazgató-helyettesét kérdeztük.

Kapcsolódó
Veszélyes hely a vadnak az etető
A vad azért vad, mert nem függ az embertől. Téli etetése akár felesleges és káros is lehet, az etetők pedig vírustanyává változhatnak.

Megbecsülni is nehéz

Kezdjük azzal, hogy képtelenség „darabra” megmondani, adott területen hány vaddisznó, szarvas stb. jelenléte kívánatos, a természet nem így működik. Az egyes fajok egyedszámát illetően dinamikus egyensúlyról van szó, illetve lehetetlen megszámolni és adott „darabszámon” tartani az állatokat. A legkevésbé sem ez a cél.

A vadlétszámbecslés hagyományosan úgy folyik, hogy feljegyzik a bizonyos helyszíneken és időszakokban megjelenő vad faját és egyedszámát, majd különböző algoritmusok segítségével ezt megfeleltetik az adott területnek, így kapnak egy hozzávetőleges értéket. Ez a fajta becslés eleve nem pontos, és a Pilisi Parkerdőben két okból is nehézkes. Egyrészt azért, mert a már említett látogatószám az állandó „zavarással” a vadat fajtól függetlenül éjszakai életmódra késztette, másrészt a szaggatott, nehéz terepen, rendkívül változatos szerkezetű erdőkben a modern technológiák sem adnak megfelelő pontosságú adatot.

Dornics Ákos

Továbbá az ember itt már teljesen elfoglalta az állatok számára is előnyös, mélyen fekvő, nedvesebb, jobb termőképességű területeket, a vadvilág jobb híján a hegyekbe, élőhelyi szempontból gyengébb adottságú környezetbe szorult vissza. Ez önmagában megnehezíti az átlagolást. Borsos áron persze lehetne megközelítőleg pontos számot adni, de tényleg nem ez a lényeg.

Sokkal fontosabb a nagyvad élőhelyére, a növényzetre gyakorolt hatásának ismerete: ez megfelel-e a környezete tűrőképességének, vagy sem

– mondja a 24.hu-nak Csépányi Péter.

Magyarán nem az számít, hogy hány vaddisznó túrja az adott területet, hány szarvas rág, hanem hogy ez a hatás arányban legyen a megújulás képességével. Az erdő élővilága roppant érzékeny ökológiai rendszert alkot, amelynek résztvevői aktív kölcsönhatások sokaságával befolyásolják a rendszer egyensúlyát. A „túrás és rágás” is ilyen: alapvetően járul hozzá a körforgáshoz, de túlzott mértéke káros.

Nagyragadozók és a vadászat

A nagyvad létszámára az egyik legerősebb korlátozást a nagyragadozók tevékenysége jelenti, ami haza viszonylatban barna medvét, szürke farkast és eurázsiai hiúzt jelent. Pontosabban jelentene, mert előbbi két faj az emberi zavarástól mentes, összefüggő nagy erdőségeket kedveli, a Pilisi Parkerdő területén pedig nincs ilyen. A hiúz megélne itt, ha ide tévedne egy-két példány, illetve van a területen aranysakál és vadmacska.

Álljunk meg egy kicsit a sakáloknál, amelyek visszatelepedése Magyarországra vegyes érzelmeket vált ki. Csépányi Péter szerint a ragadozók az erdei ökoszisztéma egészségét szolgálják, hiba a kérdést egyetlen nézőpontból szemlélni. A vadászat sokat fejlődött az emberi történelem során, a kezdeti létfenntartásból „sporttá”, a harcra való felkészítéssé és élelem-kiegészítéssé vált a középkorra, ma pedig a természetes ökoszisztéma megőrzését kell szolgálnia. El kell engedni az elmúlt évtizedek szemléletmódját, ami az erdőt zárt rendszerként kezeli, ahova bevisszük a takarmányt, és kihozzuk a trófeát.

Azt kell elfogadni, amit a természet nyújt. Ha a sakállal együtt kevesebb a vad, de egészségesebb az erdő, akkor minden rendben van

– fogalmaz a szakember.

A természetközeli vadgazdálkodásban a vadászat szerepe az erdő szolgálata: a nagyragadozók pótlása, az erdei ökoszisztéma támogatása, a trófea és minden más csak ez után következik. Ami a megvalósítást illeti, a Visegrádi-hegység és a Pilis egy részén már ilyen jellegű tevékenység folyik, és fokozatosan, kisebb lépésekben haladnak tovább. A vadgazdálkodást rengeteg régi, mélyen gyökerező berögződés kíséri, szakmai körökben is személetformálásra van szükség.

Mi, laikus erdőlátogatók ebből annyit fogunk látni, hogy eltűnnek a magoncokat, kisfákat védő vadkerítések, a vadetetők és szórók, miközben fajokban gazdag stabil, egészséges elegyes erdőkben kirándulhatunk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.