Máté Bence / MME
Tudomány zöldövezet

Ezt az állatot ne ijesztegesse, mert bepisil

A varangy vizelete teljesen ártalmatlan, és eszébe sincs azt az ember szemébe spriccelni, hogy megvakítsa. De ijedtében bepisilhet. A hazai zöld varangyok élete tele van kockázattal, előítéletek sújtják őket, pedig a faj nemcsak szereti az emberi környezetet, de jelenléte a kertekben, parkokban még hasznos is. Bemutatjuk a mosolygós békát, mint a kétéltűek nagykövetét.

A hüllők és a kétéltűek sokak számára nem tartoznak a kedvenc állatok közé, sőt. Csupaszok, hidegnek és nyálkásnak tűnnek, így hiába vannak visszaszorulóban a régi babonák és hiedelmek, az ember jó esetben is csak „ijedten” reagál rájuk. Gyakran viszont el is pusztítja a teljesen ártalmatlan, sőt a ház körül nagyon is hasznos munkát végző kígyókat, békákat. Jegyezzük meg, ez nem valami egészségügyileg definiálható fóbia, hanem értelmetlen és sokszor káros tanult viselkedés – itt írtunk erről korábban részletekbe menően.

Varangy képviseli a kétéltűeket

A kétéltűek közül talán a varangyokat kíséri még napjainkban is a legtöbb előítélet. A varangyos béka kifejezés a var, mint gyógyuló seb, sebhely szóból származik, az állatok hátán látható, enyhe mérget kiválasztó mirigyekre, „bibircsókokra” utal.

Eleink képzeletében a varangyok a boszorkányok és mindenféle bűbájos emberek környezetében tűnnek fel, érintésük hegeket, fekélyeket okoz. Manapság is többen üldözik még őket például azért, mert állítólag károsítják, megrágják a zöldségeket, a növények gyökereit, míg mások attól tartanak, hogy a varangy a szemükbe célozza vizeletét, amitől megvakulhatnak. Ezekből természetesen semmi nem igaz.

Idén a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya (MME KHVSZ) a zöld varangyot választotta az év kétéltűjének. Rendkívüli állat, fizimiskáját még kedvesnek is nevezhetjük, és rendszeresen összefuthatunk vele: remekül feltalálja magát az emberi környezetben, még a főváros külső kerületeiben is felbukkan. A zöld varangy érdekes szokásairól, képességeiről és tulajdonságairól, nagyköveti mivoltáról Dr. Babocsay Gergely herpetológust, az MME KHVSZ elnökét kérdeztük.

Babocsay Gergely / MME

Fagypont felett kell maradnia

Minden varangy béka, de nem minden béka varangy, vagyis rendszertanilag a varangyok a békákon belül alkotnak külön csoportot, és a besoroláshoz a magyar nevezéktan szigorúan ragaszkodik is. „Ismertetőjegyük” a rücskös bőr, a mirigyeik által kiválasztott úgynevezett bufotoxin, a széles fej, tömzsi test és viszonylag kurta végtagok. Megjelenésük annyira jellegzetes, hogy a laikus is rögtön felismeri őket.

A hüllők és kétéltűek nem tudják a testhőmérsékletüket szabályozni, ezért a hazai fajok mindegyike, köztük a zöld varangy is jelenleg egy remélhetőleg fagymentes helyen éppen téli álmát alussza. Hibernált állapotban, anyagcseréjét minimálisra csökkentve várja a tavaszt, amikor az első melegek előcsalogatják rejtekhelyéről.

Az idei év érdekessége, hogy az enyhe decemberi időben karácsony környékén sok varangy megszakította a pihenőjét és előbújt, talán még némi élelmet is talált. Természetes jelenség ez, és az időjárásra való tekintettel nem is feltétlenül a hibernáció megszakításáról, hanem inkább az ősz meghosszabbításáról van szó. Az állatok igyekeznek addig táplálkozni, amíg az lehetséges, hogy minél jobb kondícióban kezdhessék a következő évet: ameddig pedig a hőmérséklet számukra elviselhető, addig táplálékot is találnak.

Ahogy azonban az idő hidegebbre fordul, fagymentes helyre – kőrakások alá, üregekbe, komposzthalmokba, pincékbe stb. – kell húzódniuk

– mondja a 24.hu-nak Babocsay Gergely.

A megfelelő telelőhely kiválasztása rendkívül „felelősségteljes”, fontos döntés, hiszen óriási a kockázat. A zöld varangy ugyanis hibernációja idején is csak néhány óráig visel el 0 foknál alacsonyabb hőmérsékletet, utána elpusztul. Nem tudjuk, évente milyen arányú a veszteség, de ebben a körben egy rossz döntés az egyed életébe kerülhet.

A nőstény megfulladhat

A túlélők egész hamar, jellemzően már márciusban előbújnak, igyekeznek pótolni az elvesztett energiát, és készülnek az április-május táján esedékes párzásra. Alapvetően szárazföldi állatok, a kifejlett zöld varangyok csak az utódok érdekében keresnek fel kisebb víztesteket.

A vízelvezető árkokban, belvizes területek nagyobb pocsolyáiban, de akár kerti tavakban, szökőkutakban a hímek jelennek meg először. Jellegzetes, pirregő hangon hívják a nőstényeket, alábbi videón 3:02-től:

 

Azok nem is haboznak sokáig, és amint megjelennek a vízben, kezdetét veszi a romantikusnak cseppet sem nevezhető nász – az udvarlás teljes hiányát legfeljebb csak emberi szempontos szerint róhatnánk fel, de ettől függetlenül is eléggé durva folyamatról van szó. Gyakran nagy tumultus alakul ki, egy-egy nőstényre több, akár 5-6 hím is felkapaszkodik, komoly birkózás veszi kezdetét.

Sikerrel ugyanis az jár, aki két mellső lábával át tudja karolni a nőstényt a hóna alatt, fel tudja venni, és egy darabig meg is képes tartani a kedvező pozíciót, miközben a többiek próbálják kitúrni helyzetéből.

Ritkán, de előfordul, hogy a nagy tolongásban egyes nőstények túl sokáig víz alá szorulnak, és megfulladnak.

A szárazság a legnagyobb ellenség

A nagyobb egyedek akár 10 ezer petét is lerakhatnak, ezek körülbelül két hónap alatt válnak kifejlett zöld varangyokká. Nagyon kockázatos ez is, főleg a klímaváltozás hatásainak fényében. Aszályos tavaszon – amilyen a tavalyi is volt – a sekély kis vizek eltűnnek, még mielőtt a békák „felnőnének”, ilyenkor csak kiszáradt ebihalak maradnak az egykori pocsolya alján, az egész azévi szaporulat elpusztul.

Hozzá kell tenni, hogy azért az új generáció nincs teljes mértékben kiszolgáltatva az időjárásnak. Egyrészt a zöld varangyok időnként hajlamosak később szaporodni, így a júniusi esők még időben kompenzálhatják a korábbi aszályt.

Másrészt a szárazságra reagálva az ebihalak felgyorsíthatják fejlődésük utolsó fázisát, aminek az ára bizonyos súly- és méretbeli veszteség, de legalább túlélik. Harmadrészt pedig akár 10 évig is élhetnek, egy-egy megfelelően csapadékos, „jó év” bőségesen kárpótolhatja a veszteségeket.

Ragadozók, de foguk nincs

Az öregek párzás után, a kicsik békává fejlődésük után azonnal elhagyják a vizet, kilométereket megtéve szerteszélednek, a következő tavaszig nem is térnek vissza. Éjszakai állatok, a nappalokat hűvös helyen töltik megbújva, a kiszáradástól védve magukat.

Szürkületkor indulnak vadászni, főként rovarokat zsákmányolnak, de nem túl válogatósak, fogyasztanak pókokat, ászkarákokat és gilisztákat is. Ezért találkozhatunk velük gyakran a kertekben, ahol mind búvóhelyet, mind táplálékot bőséggel találnak.

Ragadozóként nem esznek növényi táplálékot, nem rágcsálják meg a veteményest, foguk sincsen. Sőt, pont hogy a kerti kártevőket pusztítják nagy hatékonysággal, jelenlétük tehát nagyon is hasznos

– emeli ki a szakember.

Legfeljebb bepisil

Itt érdemes szót ejteni a varangyméregről, illetve arról a tévhitről, miszerint vakságot okozó vizeletét az ember szemébe célozza, ha veszélyben érzi magát.

A bőrmirigyeiben termelődő bufotoxinok emberre teljesen veszélytelenek, de azért nem ajánlott varangyot enni: emésztőszervi, illetve szív- és érrendszeri panaszokat okozhat. Ha a méreg szembe vagy a nyálkahártyákra kerül, ott csípő, égető érzést válthat ki, de bő vízzel könnyen kiöblíthető. A vizelete viszont egyáltalán nem mérgező, semmiképpen nem okoz vakságot, és a békának sem áll szándékában vélt vagy valós támadója szemébe juttatni.

Előfordul, hogy ha az ember kézbe veszi, félelmében „bevizel”, de erről nem tehet. 

Visszatérve a varangyméregre, az leginkább arra való, hogy rossz ízt okozzon és kellemetlen tüneteket váltson ki abban, aki elfogyasztja. Így a ragadozók többsége az első tapasztalatok után inkább kétszer is meggondolja, érdemes-e varangyot vacsorázni.

Ettől persze még koránt sem érezhetik magukat biztonságban. Legnagyobb ellenségeik, a vízisiklók például immunisak a bufotoxinra, és Babocsay Gergely megjegyzi, sok ragadozó különleges technikát fejlesztett ki ellenük. Rókákról, uhukról, teknősökről ismert, hogy egyes egyedek megtanulták kifordítani a varangyot a bőréből, és csak a csupasz testét falják fel.

Péntek Attila László / MME

Hamar lehet nagy a baj

Mint Magyarországon minden hüllő és kétéltű, a zöld varangy is védett, természetvédelmi eszmei értéke 10 ezer forint. Ma még szerencsére igen nagy számmal képviselteti magát hazánkban, de ez gyorsan megváltozhat – részben ez indokolja, hogy az MME az év kétéltűjének, más szóval a kétéltűek hozzánk delegált nagykövetévé választotta.

Bárki gyakran és sok helyen találkozhat zöld varanggyal, könnyű megfigyelni, és ha közelebbről megnézzük, a tekintete barátságosnak mondható, a szája pedig mintha mosolyra húzódna. Alkalmas rá, hogy szimpátiát ébresszen az emberekben, és felhívja a figyelmüket a veszélyekre

– fogalmaz Babocsay Gergely.

Ma már ugyanis a saját bőrünkön is érezzük a klímaváltozás hatásaként jelentkező hosszú, aszályos időszakokat, végtelennek tűnő hőségperiódusokat, a csapadék egyre előnytelenebb eloszlását. Mindez szárazodáshoz vezet, főleg a sekély, sokszor csak időszakos vizek, a zöld varangyok bölcsői tűnnek el a leggyorsabban.

De minden kétéltű érintett, egyéb emberi tevékenységekből is adódóan ugyanis ezen állatok élőhelyei degradálódnak a legnagyobb mértékben, világszerte jellemző módon a kétéltű fajok halnak ki a legnagyobb számban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.