A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságán egy gazdálkodó tett bejelentést, hogy Mezőcsát határában egy szalakótaodúból elpusztult madár csüng egy bálamadzagon, a költőpár egyik tagja. Megfigyelte azt is, hogy a másik öreg madár viszont serényen jár ki-be az odú röpnyílásán, vagyis odabent tojások vagy már kikelt fiókák lehetnek – áll a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) közleményében.
A szalakóta a magyar puszták jellegzetes, döntően kékes tollruhát viselő, varjúméretű madara, sajnos ez a faj is erősen megritkult a XX. század második felében. A BNPI és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy megőrizze és növelje a különleges madárfaj költőállományát a Heves-Borsodi-síkon, például a már eddig létesített fészkelőhelyeken kívül újabbak kialakításával. Az egyik ilyen, Mezőcsát határában kirakott mesterséges odúhoz kapcsolódik a történet.
Elvitték a tojásokat
A gazdálkodó bejelentésére tehát természetvédelmi őr szállt ki a helyszínre, az odúban négy tojást talált. A fészek bélése pedig bálamadzag volt, valószínűleg egy csóka vihette oda korábban, ebbe akadt bele az egyik szülő, ez okozta pusztulását. A fiókák kikeltetéséhez és felneveléséhez biztosan szükség van mindkét madár gondoskodó helytállására, ugyanis míg egyikőjük kotlik, a másiknak biztosítania kell az egész család táplálékát.
Hogy e csonka família esetében is mind a négy tojás egyenlő esélyekkel indulhasson az életben, a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai a tojásokat a Mályi Madármentő Állomásra vitték, ahol a kotló szülőpárt egy keltetőgép helyettesítette. Itt pótpapájuk, a központ munkatársa segítségével a kis szalakóták egy hét leforgása alatt egyesével ki is keltek.
Nevelőszülőknél vannak
A következő feladat megfelelő örökbefogadó családok felkutatása volt. Ha az összes fiókát ugyanazzal a költőpárral adoptáltatták volna, akkor a hirtelen jött túl sok éhes száj nagyon megterhelő lehetne a felnőttek számára, és bizonytalanná válna a sikeres fiókanevelésük.
Ezért olyan odúkat kellett felkutatni, ahol három vagy annál kevesebb utód van. Mezőség-szerte körülbelül 50 odú lakóinak ellenőrzése során sikerült megfelelő létszámú és korban is „hozzájuk illő” fészekaljakat találni, ahová június 28-án el is helyezték őket. Az örökbefogadó szülőpárok révén felcseperedhetnek és felkészülhetnek az életre, sokkal inkább szalakótához illően, mint amilyen nevelést az ember, legyen bármilyen lelkiismeretes is, nyújtani tudna nekik.
A BNPI kiemeli, ha a felesleges bálamadzagoktól felelős módon szabadulnának meg azok, akiknek ezekre már nincs szükségük, akkor ehhez hasonló, gyakran az állatok és kicsinyeik életét veszélyeztető balesetek nem fordulhatnának elő.
