Tudomány zöldövezet
Budapest, 2017. augusztus 9. 
Dunavirágok (Ephoron virgo) rajzanak egy IX. kerületi lámpaoszlop körül 2017. augusztus 8-án. A tiszavirághoz hasonló dunavirág a Duna vizminőségének javulása miatt már évekkel ezelőtt megjelent a magyar Duna-szakasz számos helyszínén. A dunavirág Magyarországon a törvény által védett, természetvédelmi értéke tízezer forint.
MTI Fotó: Mohai Balázs

Vonzza őket az aszfalt, hogy ott meghaljanak

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 08. 20. 19:00

Dunavirágok milliárdjai lepték el az elmúlt éjszakákon a folyó hazai szakaszát, „felnőtt” életük egyetlen szerelmes éjszakából állt. Sokukat viszont idejekorán elpusztítanak a lámpák és az aszfaltutak – a rovarok visszatérése hazánkba mégis valódi örömhír.
Korábban a témában:

Az elmúlt szűk két hétben több település, így Budapest lakói is szokatlan esemény középpontjában találhatták magukat: kivirágzott a Duna, pontosabban a dunavirágként ismert kérészek éjjeli rajzása minden eddigi rekordot megdöntött. Nem csoda, ha sokakat meglepetésként ért, hiszen a víz szennyezettsége miatt a faj vagy 40 évig hiányzott legnagyobb folyónk magyarországi szakaszáról.

Hazatért a dunavirág

A kérészek rendjébe tartozó rovarról van szó, a tiszavirág kisebb testű rokonáról, amelynek szaporodásához elengedhetetlen a tiszta víz. A tudósok a bécsi szennyvíztisztító üzembe állítását feltételezik visszatérésének hátterében, ami biztos, hogy az első tömegrajzást 2012-ben figyelték meg. Jó hír ez már csak azért is, mert a kérészek jelenléte a vízminőség javulásának kétségbe vonhatatlan jele.

A dunavirág tehát hazatért, jól érzi magát, 2018 augusztusában korábban nem látott méretű rajzást produkált, mégis van okunk aggodalomra.

Az ember környezetátalakító tevékenysége folytán minden nemzedék több milliós, milliárdos veszteségeket szenved el évről-évre teljesen értelmetlenül.

Magáról a dunavirágról és a faj megtartásának lehetőségeiről Dr. Kriska Györgyöt, a kérészek szakértőjét, az ELTE Biológiai Intézetének docensét, az MTA ÖK Duna-kutató Intézet tudományos főmunkatársát kérdeztük.

Rovarfelhő a városban

A dunavirág kisebb méretű tiszai rokonánál, élettartama is jóval rövidebb. A nőstények augusztus folyamán, szeptember elején a víz felszínére rakják le akár több ezer petét tartalmazó petecsomójukat, amelyek lassan a fenékre süllyednek. Közben pedig szétválnak, a folyó addig sodorja őket, míg egyesével meg nem telepszenek az aljzat kavicsai között.

A petékből áprilisban kibújnak a lárvák, majd a fenéken maradva több fejlődési stádiumon mennek keresztül. A köveken tenyésző algákkal, mikroszkopikus férgekkel, elhalt szerves anyaggal táplálkoznak.

Tömeges jelenlétükkel jelentős szerepet játszanak a szerves anyagok természetes körforgásában, nemcsak »tisztítják« a vizet, hanem ők maguk is számos élőlénynek szolgálnak táplálékul

– emeli ki a 24.hu-nak Kriska György.

Augusztusban, legkésőbb szeptember elején aztán éjszakánként tömegesen emelkednek a víz felszínére, itt végbemegy átalakulásuk utolsó lépése: imágóvá, azaz kifejlett rovarrá válnak. Innentől kezdve egyetlen céljuk van: a szaporodás. Egy-egy helyszínen – több éjszaka alatt – dunavirágok akár százmilliói, milliárdjai végzik kaotikus nászrepülésüket, elképesztő látvány.

Idén hihetetlen számban bukkantak elő, a folyótól még 10 kilométeres távolságban is cikáztak, főleg Budapestet és a Dunakanyart árasztották el.

Egyetlen szerelmes éjszaka

Párosodás után a hímek félholtan zuhannak a vízre, rúgnak még párat és elpusztulnak. A nőstények viszont folyásiránnyal szemben repülnek néhány kilométert, a megfelelő helyen lerakják petéiket – majd ők is feladják. Reggelre a folyót tetemek milliói és a belőlük lakmározó állatok lepik el. Nem tudni, mi adja meg a jelet a tömeges rajzásra, erről egyelőre csak feltételezések vannak.

Sok tényező szóba került már: a vízállás, meteorológiai körülmények, fényviszonyok, illetve valamilyen hormonális változás

– mondja a szakember, aki kollégáival a közelmúltban kezdett ezirányú kutatást, reméljük hamarosan meglesz a válasz.

Egyes folyószakaszokon 10-14 napig is folyhat a kisebb-nagyobb méretű rajzás. És miért indulnak meg a nőstények folyásirányban petét rakni? Ez is érdekes, kompenzációs repülésnek nevezik. Egyrészt így terjeszkednek, másrészt ha így cselekszenek, petéik jó részét a víz visszaviszi oda, ahol ők is kikeltek. A körülmények nyilvánvalóan ideálisak ott, ahol a kérészek tömegesen kifejlődnek, ezért mintha „számolnának” a folyó sodrásával, petéiket is ott szeretnék biztonságban tudni.

Fénysorompók állítják meg

De ebből van a baj. A kérészeket valamiért ellenállhatatlanul vonzza a mesterséges fény és az olyan fekete felület, mint az aszfalt. Előbbi oka rejtély, utóbbié a vízi rovarok látásában keresendő. Míg az ember csak a fény színét és intenzitását képes érzékelni, addig többek közt a kérészek annak polarizációját, magyarán a fényhullámok rezgési síkját is.

A vízfelületről visszavert fény erősen polarizált, vízszintesen rendezett hullámokból áll, a dunavirágok éjjel ez alapján azonosítják be a követendő vízfelszínt. Csakhogy a sima, fekete felületek, mint például az aszfalt, napelemek, stb. éppúgy rendezik a fényhullámokat akár a víz, és megtévesztik a rovarokat. Így alakul ki főként hidaknál az úgynevezett kettős fénycsapda. Nézzünk egy példát.

A nőstény dunavirág megkezdi kompenzációs repülését, majd rövidesen egy kivilágított közúti hídba ütközik. Az ellenállhatatlan csábítás a lámpához vonzza, nem tud szabadulni, elpusztul anélkül, hogy szaporodott volna. Netán megpróbál a híd általa víznek gondolt aszfaltjára petézni. Ezek az úgynevezett fénysorompók milliónyi rovart tartóztatnak föl, gyakorlatilag gátként működnek a kompenzációs repülés során.

Ha azt vesszük, hogy egyetlen dunavirág természetvédelmi  eszmei értéke 10 ezer forint, éjszakáról-éjszakára akár több tízmilliárd forinton taposunk át a hidakon. Arról nem is beszélve, hogy az átkelők szinte hermetikusan zárják el egymástól a kérészek populációit.

Sorompót a sorompó elé

A Kriska György vezette tudóscsoport erre próbál megoldást találni. Nyilván az ésszerűség határain belül, hiszen a brutális fényszennyezés miatt Budapest eleve nyilvánvalóan kiesik. De a Megyeri hídtól északra, a Dunakanyar hosszú-hosszú kilométereken keresztül természetes partszakasszal határolt, kiváló szaporodóterület a kérészeknek, egyetlen gond a tahitótfalui híd.

A hatóságok nem engedélyezik a közvilágítás kikapcsolását még néhány éjszakára sem, így a kutatók más megoldást választottak. Rajzáskor erős izzókat eresztettek a híd alja és a víz közé, így a kérészek nem repültek fel a kandeláberekhez, hanem a tudósok lámpái körül tömörültek. A fény így is megállította őket, de innen legalább a Dunába hullottak alá, le tudták rakni petéiket.

A módszer nagyon jól működik és egyre finomítják. Már megvan a prototípusa annak a fénysorompónak, ami hatékonyan vonzza a kérészeket, más rovarokra viszont hatástalan. Emellett tárgyalások folynak az illetékesekkel, hogy a dunavirág rajzása idejére az előírt minimumra csökkentsék a fényerőt. Az ehhez szükséges technikai beruházások persze nem olcsók, de ha a szándék megvan, a legnagyobb akadály elhárult.

Bihari Dániel korábbi cikkei

Kiemelt kép:  Mohai Balázs / MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Gyula, 2012. január 19.
A gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház egyik munkatársa egy beteg sugárkezelését készíti elő az onkológiai osztályon. A kórház - holtversenyben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Idegsebészeti Klinikájával - második helyen végzett a HáziPatika.com által meghirdetett Az év kórháza szavazáson.
MTI Fotó: Rosta Tibor
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.