Tudomány

Rajtunk múlik, a pártoknak kell-e komoly programmal előrukkolniuk

Nagy Nikoletta
Nagy Nikoletta

újságíró. 2018. 04. 07. 17:00

Amíg érzelmi alapokon - szimpátia és félelem alapján - szavazunk legközelebb a vasárnapi választásokon, addig a pártoknak sem kell valódi kampányt folytatni valódi választási programmal. A propaganda ellen az oktatás, szemléletformálás segíthet, de ehhez nekünk is időt, energiát kell fektetni az óriási mennyiségű információ feldolgozásába.
Korábban a témában:

A propaganda, akarva vagy akaratlanul, átszövi a mindennapjainkat: ki sem kell lépnünk a lakásból, hogy találkozzunk vele, hiszen ez ömlik ránk a médiából, a plakátokról, az internetről, mindenhonnan. Úgy tűnhet, tehetetlenek vagyunk, pedig ez nem igaz: lehetséges a migránsoktól rettegő anarchista Svédország és a Magyarországra ragadozóként lecsapó Brüsszel között ép ésszel lavírozni, csak meg kell tanulni, hogyan. Propaganda-trilógiánk harmadik részében ehhez adunk támpontokat.

A propaganda, és főként a politikai propaganda legfőbb célja az, hogy meggyőzze a közönségét az igazáról, és formálja a véleményét – de honnan tudjuk, hogy propagandáról, és nem egyszerű politikai meggyőzésről van szó?

A kettő közötti különbséget átlagemberként nagyon nehéz észrevenni, mivel a propaganda fő ismérve az, hogy az üzenetküldő, vagyis a politikus, szóvivő magasról tesz arra, hogy valóságot vagy valótlanságot állít, számára csak egy a lényeg: a befolyásolás. Pontosan ezért igazán nehéz megállapítani, hogy egyszerű politikai érvelést hallunk és látunk, vagy pedig propaganda áldozataivá válunk.

A sorozat első része a proganda jelentéséről és történetéről:

Működik: ellenséget gyártunk, és félelmet keltünk

Az áldozat szó ez esetben egyáltalán nem túlzás, hiszen a propaganda üzenetküldői saját kényük-kedvük szerint befolyásolnak bennünket, méghozzá különböző, legtöbbször aljas hazugságokkal, vagy legalább is óriási ferdítésekkel operáló eszközök segítségével.

Nincs is nehéz dolguk: mi, emberek alapvetően szeretünk csoporthoz tartozni,

  • szeretjük a társaink véleményét megerősíteni,
  • az általánosan elismert tényeket megkérdőjelezni,
  • sokunkban elég erősen megvan az összeesküvés-elméletekkel való azonosulás hajlandósága,
  • egészséges nemzettudattal is rendelkezünk.

Ezeket pedig nagyon könnyű kihasználni.

Alapvető és egészséges igényünk a csoporthoz tartozás élménye, ami azzal jár, hogy a saját csoportunkat szinte minden tekintetben felértékeljük, míg a másikat leértékeljük”

– mondta a 24.hu-nak Demeter András, a Mindset pszichológiai szaklap politikai pszichológiai szakújságírója és rovatvezetője.

Ez igazából politikai környezetben is teljesen természetes, viszont extrém esetekben félelemkeltéssel, bűnbakképzéssel, ellenségkép gyártással is párosul. A dichotómia megteremtése alkalmas arra, hogy a két fő érzelmet, a lelkesedést és a félelmet megfelelően adagolja a propaganda. Feszült helyzetben az érzelmeink gyorsabb választ nyújtanak. Paradox módon a kialakult szorongás miatt több időt fordíthat az egyén információkeresésre is, ami ugyan elég racionális tevékenység, de jellemzően ilyenkor a már kialakult benyomásainkat megerősítő információkra fordítunk nagyobb figyelmet. A médiának ebben óriási szerepe van, hiszen ma már ezen keresztül jutunk a legtöbb információhoz, így bizonyos szinten ki is vagyunk szolgáltatva neki.”

A sorozat második része, avagy a propaganda eszköztára:

Miskolc, 2014. április 12.
Összekeverik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 2-es választókerület országgyűlési képviselőjelöltjeire a külképviseleteken és az átjelentkezéssel leadott szavazatokat a helyi 116-os szavazókörben leadott voksokkal a miskolci városházán 2014. április 12-én.
MTI Fotó: Vajda János
Egymillió magyar Facebook-profil döntheti el a választást
A külföldi trenddel ellentétben hazánkban az elmúlt egy évben hirtelen egymillióval nőtt a Facebook-felhasználók száma. Ahogy az Egyesült Államokban, úgy Magyarországon is nagy szerepe lehet a kamuprofiloknak a választásokban.

Bárki megszólítható

Szerencsére igaz a közhely, hogy nem vagyunk egyformák – éppen ezért vannak, akik fogékonyabbak a propagandára, és vannak, akik kevésbé.

Egy propaganda fő üzeneteit és félelemkeltő elemeit könnyen lehet kalibrálni más korosztályra is, sőt, racionálisnak tűnő részleteivel még az inkább racionális személyek is megszólíthatóak”

– mondta Demeter András.

Vannak kutatási eredmények, amik azt mutatják, hogy a magasabb fokú empátiával és önmonitorozási hajlammal rendelkezők fogékonyabbak a befolyásolásra. Megint mások a tájékozatlanságot vagy a magas képzelőerőt nevezik meg háttértényezőnek.”

A probléma leginkább ott mutatkozik meg, hogy, fogékonyság ide vagy oda, minden célcsoportra lehet megfelelő, arra ható és azt mozgósító propagandát kitalálni.

Nem érdemes azonban széttárni a kezeinket, és azt mondani, hogy úgysem tehetünk a propaganda ellen semmit: a terjedését valóban nem tudjuk megakadályozni, de egyéni szinten, személyenként képesek vagyunk felvenni vele a harcot.

Ehhez viszont az kell, hogy felismerjük és azonosítsuk, amikor éppen tisztességtelen eszközökkel akarnak minket befolyásolni.

Fotó: Karancsi Rudolf / 24.hu

Soros Egyetem és Felcsúti Napóleon

Ha egy politikai üzenetet vagy reklámot látunk, fontos, hogy kritikus szemmel vizsgáljuk meg. Az alábbi technikákkal általában megpróbálnak bennünket befolyásolni, ha felismerjük őket, az már fél siker:

  • Névragasztgatás: a célja, hogy ne kelljen az üzenetküldőnek saját véleményét alátámasztania. Ezzel belesulykolja az olvasóba vagy a nézőbe az üzenetet, ami aztán elválaszthatatlanná válik a célzott személytől, csoporttól vagy intézménytől. Például: megélhetési bevándorlók, Soros Egyetem, Felcsúti Napóleon, Nőverő Juhász Péter.
  • Általánosítás: olyan állításokat tartalmaz, amelyeknek eredetiségét és igazságtartalmát lehetetlen objektíven megállapítani. Lehet például valakit az igazságos jelzővel illetni, ami annyira elvont fogalom, hogy lehetetlen bizonyítani az igazságtartalmát.
  • Hamis párhuzam: két egymással nem összefüggő fogalom vagy történés összekapcsolása, amelynek bizonyítására semmi adatunk nem áll rendelkezésre. Például: minél több bevándorló érkezik keletről, annál intenzívebb a terrorizmus a nyugati országokban – a kettő között nincs ok-okozati összefüggés, de legalább is bizonyíthatatlan.
  • Befolyásolás az „egyszerű ember” segítségével: ha a propagandista reklámjaiban vagy más üzeneteiben átlagemberekkel kampányol, akik pont olyanok, mint mi, azzal azt akarja elérni, hogy saját magunkra is általánosnak tartsuk az elhangzott üzeneteket.
  • Fekete-fehér gondolkodás: alkalmazza a vagy-vagy elvet, azaz valaki vagy jó, vagy rossz; vagy barát, vagy ellenség; vagy rombolja az országot, vagy felépíti. Csak két lehetőséget kínál, és esélyt sem ad a kritikus, reális gondolkodásra.

A kritikus gondolkodás a közösségi média korában még fontosabb, mint bármikor. Néhány évtizeddel ezelőtt még egy-két sajtótermék mondanivalója közül kellett választanunk, ma viszont ömlenek ránk az ismerőseink által megosztott, kétes eredetű hírek, a kért vagy kéretlen vélemények.

Egy gyorsuló fogyasztói társadalomnak vagyunk a tanúi (és részesei): Herbert A. Simon Nobel-díjas pszichológus szerint a tömegkommunikáció korában az embereket gyors döntéshozatalra kényszerítik, kognitív szenvedőkké válnak, ez pedig magával hozza azt, hogy kevésbé racionális, sokkal inkább érzelemalapú döntéseket hozunk.

Nemcsak felgyorsult az információ áramlása, hanem mennyiségében is több van, mint ami egy átlagembernek egy átlagos napján feldolgozható lenne. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az információk minőségével is vitába lehet szállni, gondoljunk az álhír-portálokra és az onnan futótűzként terjedő „hírekre”

– mondta Demeter András.

Oktatással az álhírek ellen

Az álhírek és az intézményesült propagandasajtó által kiadott, valóságtartalommal nem rendelkező cikkek akkora problémát jelentenek ma, hogy nagyon nehéz ellenük védekezni.

Vannak olyan próbálkozások, mint a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete által kiadott Legyél te is álhírvadász!, amely alapvetően a fiatalokat tanítja az álhírek kiszűrésére, de ez még mindig édeskevés ahhoz, hogy szélesebb körben is elterjedjen a kritikus gondolkodás a médiumokkal kapcsolatban is.

Az oktatásban kellene jelentősebb forráskritikai ismereteket tanítani”

– mondta a 24.hu-nak Berkes Ákos, közösségi média szakértő, a Flow PR kreatív igazgatója.

Nyíregyháza, 2017. április 29.
Végzős diákok a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium ballagásán 2017. április 29-én. A 99 éves középiskola öt osztályából 142 diák ballagott el.
MTI Fotó: Balázs Attila
Végzős diákok a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium ballagásán 2017. április 29-én
Fotó: Balázs Attila / MTI

Ma már nem lexikális tudásra van szükség, hiszen bármilyen információ bármikor elérhető az internet segítségével. Inkább arra a tudásra lenne szükség, amellyel meg tudjuk állapítani, hogy az adott információ hiteles és megbízható-e. Van-e az oldalon megfelelő impresszum? Látható-e, hogy ki a cikk szerzője? Nevesített újságíró készítette-e a cikket, vagy pedig szerkesztőségi anyagról van szó? Van-e az adott médiumnak közösségi oldala, és itt milyen kommentek vannak? Valódi felhasználók kommentelnek-e, vagy hamis profilok? Erre a tudásra óriási szükség lenne, nem is feltétlenül csak a közoktatásban, hanem akár társadalmi, szemléletformáló kampány keretében is.”

Persze egészen addig, amíg az államnak érdeke, hogy ezek a hírek megjelenjenek, erre felesleges várnunk – addig is robog a politikai propagandagépezet, méghozzá egyre képtelenebb mértékben. Hiába derül ki a képtelenebbnél képtelenebb propagandahírekről, hogy vajmi kevés valóságalapjuk van, úgy tűnik, egyelőre a társadalom egy jelentős részére hat a befolyásolás.

Pszichológiai szempontból jellemző ránk, hogy a már korábban kialakult sémáink is befolyásolják az észlelésünket, és az információfeldolgozást. A lehető legkisebb befektetéssel szeretnénk a teljes képet megalkotni. Erre alapozva egy propaganda-üzenet könnyedén meggyőző lehet, hiszen már kész nézőpontot kínál a megoldással karöltve. Ez nem igényel szisztematikus feldolgozást, sok időt és energiát. Persze az üzenet közlője sem azt akarja sugallni, hogy érdemes elgondolkodni mélyebben a témán, hanem azt szeretné megmondani, hogy mit gondoljunk”

– mondta Demeter András.

A megoldás viszont csakis rajtunk múlik, és azon, hogy hajlandóak vagyunk-e időt és energiát fordítani a tájékozódásra, a saját vélemény kialakítására és az érzelemmentes, racionális döntéshozatalra.

Tudatos médiafogyasztással, a hírek forrásának ellenőrzésével, apatikus hozzáállás helyett aktív közéleti hozzáállással és nézetek kialakításával védekezhetünk a propaganda ellen”

– fejtette ki Demeter András.

Amint tudatosabb megközelítésű és racionálisabb gondolkodású „fogyasztókká” leszünk, úgy a pártoknak is muszáj lesz valódi kampányt folytatni értünk.”

Valódi kampányt, valódi választási programmal, amikor nem a szimpátia vagy a félelem, hanem az ebben felvázolt ígéretek alapján döntünk majd az országunk jövőjéről.

Kiemelt kép: 24.hu montázs

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Szerdán lefagy az ország harmada

Kommentek

Closeup of big gold nugget, finance concept
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.