A napokban a magyar sajtó is felkapta David Meade próféciáját.
A keresztény számmisztikus szerint a Biblia feketén-fehéren megmondja, hogy most szombaton, azaz szeptember 23-án jön el a világvége, erre rengeteg jel is utalt az utóbbi időben (többek között Izrael megalakulása), és egyébként is: Jézus nemsokára érkezik, és az elragadtatás során az igazhitűeket a mennybe emeli, a többieket pedig hagyja a Földön meghalni.
Hogy érdemes-e minden programot lemondani, amit szombat utánra terveztünk, vagy azért még ne szóljunk a mamának, hogy nem érünk oda a vasárnapi ebédre?
Harmadszorra jönne a Nibiru világot pusztítani
Meade szerint egy Nibiru nevű, a tudomány számára ismeretlen (vagy cselesen elhallgatott) bolygó fog ütközni a Földdel szeptember 23-án. A Nibiru-elmélet már az 1970-es években is felütötte a fejét, először 2003-ra várták, majd 2012-re, de csak nem akart megérkezni.
Most úgy tűnik, ismét bejelentkezett, annak ellenére, hogy 2012-ben még a NASA is adott ki közleményt arról, hogy A Naprendszer határán valóban kering egy rejtélyes objektum, amit gyakran X bolygónak neveznek a tudósok – de egyelőre abban sem vagyunk biztosak, hogy tényleg bolygóról van szó, az viszont teljesen tuti, hogy bármi is legyen az, nem tört ki a keringési pályájáról, és nem indult meg a Föld felé.
Arról nem is beszélve, hogy a Világ Biblia Társaság (World Bible Society) elnöke, Kenton Beshore korábban 2021-re jósolta a világvégét, és 2018-ra az erre utaló jelek megjelenését – lehet, hogy a Nibiru ezúttal nem is késik, hanem korábban érkezik?
A szeptember 23-i armageddont – néhány keresztény csoport szerint – az is alátámasztja, hogy ritka bolygóegyüttállásnak lehetünk tanúi aznap a szűz és az oroszlán csillagképekben. Bár valóban lesz bolygóegyüttállás, a csillagászok szerint ez egyáltalán nem különleges jelenség, viszonylag gyakran megtörténik.
Ráadásul kutatók még abban sem tudnak pontosan megegyezni, hány égitest található az oroszlán csillagképben: van, aki 9-re voksol, de van, aki szerint 10.
Jön az apokalipszis, csak lassan, és mi tehetünk róla
Persze nem nehéz elképzelni, miért éppen most indult be az apokalipszis-hívők fantáziája. Az elmúlt hónapokban a természet kicsit kitért a hitéből, sorra érkeznek a természeti katasztrófák: elég, ha a Harvey-hurrikánra, vagy Irmára, a mexikói és új-zélandi földrengésekre vagy a sorra érkező tűzvészekre gondolunk.
Még itt, Közép-Európában, az ehhez hasonló csapásoktól szegény környezetben is érezni a változásokat az egyre hevesebb viharok és drasztikus hőmérséklet-ingadozások képében. Csakhogy ezt nem az Antikrisztus, a világvége vagy a Nibiru közeledése okozza, hanem a globális felmelegedés.
Az igazi apokalipszis akkor jöhet el, ha nem teszünk semmit, hogy a bolygón végigsöprő klímaváltozást mérsékeljük – egészen addig pedig, amíg a világ egyik vezető államának feje, Donald Trump klímatagadó, és azt nyilatkozza, hogy nem kell aggódni, volt már nagyobb vihar is a környéken, nem sok esély van a hatékony fellépésre.
Úgy még soha nem volt, hogy sehogy ne lett volna
Ha valaki esetleg még mindig kételkedne abban, hogy nem lesz szombaton apokalipszis, annak ajánljuk az alábbi felsorolást. Ezek a főbb világvégék, amelyeket már sikerült túlélnie az emberiségnek, pedig minden egyes alkalommal a vesztünket vártuk:
- Kr. u. 65-ben Seneca megjósolta, hogy a világ hamarosan lángok martalékává válik. Bár 14 évvel később valóban kitört a Vezúv, és Pompeii lakosságát elnyelte a láva, a világ többi része megmenekült.
- 1666-ban mindenki attól tartott, hogy a sátán elérkezik a Földre, mivel a Jelenések könyvében ez a gonosz számának számít. Sátánnak valószínűleg éppen jobb dolga akadt.
- 1910-ben a Halley-üstökös látogatta meg kicsit közelebbről a bolygónkat, mint ahogyan azt szerettük volna – bár semmi nem történt a gyönyörű égi jelenségen kívül, sokan attól tartottak, hogy az űrkavics megmérgezi majd a Föld atmoszféráját, és mind meghalunk. Nem haltunk.
- 2000-ben mindenki a Y2K-tól rettegett, vagyis attól, hogy a számítógépek összeomlanak, mert összekeverik a 2000-res évet az 1900-assal. Bár a probléma valós is lehetett volna (ekkor még csak az évek utolsó két számjegyét használtuk az évszám megállapítására, így mindkét dátumot a 00 jelölte volna), könnyedén megoldottuk a dolgot, és ekkor sem jött el a világvége.
- 2005. május 5-én a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz különleges együttállásától vártuk az apokalipszist természeti katasztrófák képében. Az együttállás megtörtént, a pusztító csapások elmaradtak.
- 2008 óta fokozatosan téma bizonyos körökben, hogy a Nagy Hadronütköztető munkáját inkább be kellene fejezni, mert az lesz a vége, hogy egy óriási fekete lyukat hozunk létre a Föld helyére. Eddig megúsztuk a katasztrófát.
- 2012. december 21-e talán a leghíresebb világvége volt, amikor egyes „szakértők” szerint a maja naptár véget ért, a maják pedig ekkorra tették az apokalipszist. Hiába készültünk rá, ez is elmaradt.
Valószínűleg hasonló sorsra jut a szombati esemény is, de ha mégsem, még mindig van 11 évünk arra, hogy valahogy életben maradjunk – Meade ugyanis ekkorra teszi Jézus újabb eljövetelét, aki az igazhitűeket magával viszi majd a Paradicsomba.
Ha ezt túléljük, várhatjuk 2020-at
Ha azonban mégis sikerülne túlélni a szeptember 23-át, akkor várhatjuk a 2020-at, ekkora teszi ugyanis a világvégét Jeane Dixon amerikai önjelölt asztrológus és médium. Bár korábban már 1962-re is jósolt hasonlót, a nagy világégés elmaradt, ezért gyorsan újrakalkulált, és 2020-at hozta ki az új dátumnak.
Dixon szerint Jézus ekkor fog visszatérni a Földre, Persze ha annyira jön be neki ez is, mint az 1958-ra tervezett harmadik világháborúja, akkor 2020-ban is nyugodtan alszunk majd.
Természetes válaszreakció az agyunkban a világvége
Persze pszichológiai szempontból teljesen egyértelmű, hogy miért vonzódunk a világvége-teóriákhoz. A jelenség a belső félelmeinkre és a kiszámíthatatlanságra adott természetes válaszreakciónk.
Az emberi agy a kiszámíthatóságra és az előre tervezhetőségre törekszik, ezért a véletlenszerű, általunk egyértelműen irányíthatatlan természeti jelenségeket olyan mögöttes rendszerrel ruházzuk fel, amit már átlátunk, és úgy érezzük, tudunk vele számolni.
Az apokalipszis-jóslatok a saját halandóságunkat is kiszámíthatóvá teszik, ez is a bizonytalanságot csökkenti bennünk. A Minnesotai Egyetem neurológusa, Shmuel Lissek kollégáival egy kísérletben azt találta, hogy ha az emberek számítanak egy fájdalmas történésre (mint például egy áramütésre, aminek tudják az idejét és az időtartamát), mint azt, amelyet nem tudnak behatárolni. Az emberi agy számára a bizonytalanság az egyik legnagyobb ellenség.
Az, ha tudjuk, mikor csap le ránk a vég, azért is megnyugtató, mert eltűnik a tehetetlenség érzése, és elkezdhetünk felkészülni, mind lelkileg, mind gyakorlati szempontból.
Aztán ott van még a személyes felelősség megszűnése is – a bolygó nem azért pusztul, mert nem vigyázunk rá, hanem azért, mert érkezik az Antikrisztus, nem igaz?
