Tudomány

A vízvezetékeken keresztül mérgezte a pompeiieket a Vezúv

Amikor időszámítás szerint 79-ben kitört a Vezúv, több méternyi vulkáni hamuval és tufával borította be Pompeiit. Ez lehetett a tűzhányó történetének legfélelmetesebb pillanata, egy új tanulmány szerint azonban a Vezúv már a katasztrófa előtti évtizedekben is veszélyeztette a helyieket.

Toxicology Letters folyóiratban megjelent új tanulmány alapján a vulkán Pompeii vízvezetékein keresztül hosszú időn át mérgezte a város lakóit. A rossz vízminőség hányást, hasmenést, illetve máj- és vesekárosodást idézhetett elő. A vizsgálatban a szakértők kémiailag elemeztek egy, a helyszínről előkerült csődarabot.

Az analízis rámutatott, hogy a lelet nagy mennyiségű antimont tartalmaz.

Bár a vízvezetékek használata általában az elit kiváltsága volt, a rómaiak mégis híresek az egykori birodalom egész területén megtalálható csöveikről. A hálózatok az ókori viszonyokhoz képest viszonylag higiénikusan tartották a településeket, igaz, már egy korábbi kutatás is kimutatta, hogy a rendszerek egészségügyi problémákat is okozhattak: a csövek a vizet szennyezve ólommérgezést válthattak ki. Egyes történészek egyenesen úgy vélik, hogy a rossz vízminőség is hozzájárult a birodalom bukásához.

Kaare Lund Rasmussen, a Dél-Dániai Egyetem munkatársa és az új tanulmány vezető szerzője szerint azonban ez a tézis nem mindig tartható, hiszen az ólomcsövek hamar elmeszesednek, megakadályozva, hogy a veszélyes anyag az ivóvízbe kerüljön.

Más szavakkal, csak rövid periódusok voltak, amikor az ivóvizet ólom mérgezte – például akkor, amikor a csöveket lefektették, vagy amikor felújították

– mondta a szakértő. A kutató hozzátette, mindehhez természetesen az kellett, hogy a vezetékekben mész is legyen, az anyag pedig általában jelen van a hálózatokban.

Az új tanulmány szerint az antimon sokkal veszélyesebb volt az ólomnál. Az ólommérgezés hosszú és lassú folyamat, és általában csak hosszú távú kitettség hatására jelentkezik. Az efféle mérgezés gyakran az agy. a központi idegrendszer, a máj, a vese és a csontok károsodásához vezet.

Az antimon viszont sokkal hamarabb hathat, akkut tüneteket idézve elő. A mérgezés a hasmenés és hányás mellett bizonyos esetekben szívrohammal is jár.

Az anyag gyakran fordul elő tűzhányók közelében található talajvizekben.

Ez alapján a Római Birodalom nagy részében nem okozott akkora problémát az antimon, mint Pompeiiben. Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy az elem egyéb vulkánok közelében fekvő római városoknál is mérgezést váltott ki a lakosokban.

Az új tanulmány egy dolgot egészen biztosan felfedett: Pompeiinek már azelőtt alaposan meggyűlt a baja a Vezúvval, mielőtt az kitört volna.

(IFLScience)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik