Nyáron, főleg pihenés, nyaralás vagy fesztiválózás idején gyakran adódik úgy, hogy a szúnyogoknál nincs bosszantóbb jelenség – a vészjósló döngicsélés szirénaként hat az ember agyára: ez az este sem lesz felhőtlen, ez az alvás sem lesz pihentető. Vakarózva ébredni az éjszaka közepén, főleg az ujjak között, a fül mögött, a talpon…
Minden álom menten darabokra hull, és
Ezért vettük most egy kétrészes cikksorozattal a célkeresztbe ezeket a kis rovarokat, mert sok van, ami felettébb idegesítő, de egyes helyzetekben a szúnyogoknál nincs idegesítőbb. Sőt, még veszélyesek is lehetnek. Soltész Zoltán biológussal, a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusával, a kétszárnyúak szakértőjével beszélgettünk.
Amit a szúnyogokról eddig nem, vagy rosszul tudtunk:
- a hazai szúnyogfajoknak csak mintegy 15-20 százaléka “vérszívó”;
- még a vérszívó szúnyogok sem vérrel táplálkoznak;
- csak a nőstények “csípnek”, de közülük sem mindegyik;
- bármely fejlett ország elit katonai egysége megirigyelhetné, milyen tökélyre fejlesztették ezek az apróságok a “kutasd fel-semmisítsd meg-tűnj el” technikáját;
- a “támadás” végrehajtásához elképesztően profi eszköztár áll rendelkezésükre;
- a hazánkban őshonos szúnyogok is komoly betegségeket hordozhatnak – szerencsére ezektől ma még nem kell tartanunk;
- egy-egy Magyarországon új, trópusi szúnyogfaj megtelepedése viszont aggodalomra ad okot.
Vér kell, de nem szükségszerű
Anélkül, hogy belemennénk a rendszertanba, a Magyarországon honos kétszárnyúak közül közel 2000 fajt nevezhetünk valamilyen szúnyognak. Közülük 53 faj tartozik az úgynevezett csípőszúnyogok közé, vagyis a potenciális vérszívó fajok száma elenyésző.
Amelyik ezt teszi, az sem élelemszerzés céljából: minden egyes csípőszúnyog nagy energiatartalmú növényi nedvekkel és nektárral táplálkozik, utóbbival beporzó funkciót is ellát. Melegvérű állatok vérére utódaik fejlődése érdekében van szükségük.
Ebből következik, hogy csak a nőstények “csípnek” – helyesebben szúrnak, szívnak, de maradjunk a köznyelvi megnevezésnél. Lehet, a hímek is megtennék, ám az ő szájszervük erre alkalmatlan.
A tojások fejlődéséhez az anya testében energiára van szükség, ezt biztosítja a vér. Ám nem csak a vér: a tojások kifejlődnek akkor is, ha a nőstény csak növényi nedveket szívogatott, de akkor csak kevesebb
– emeli ki a szakértő.
Magyarul az emberek és állatok életét nem ennek az 53 fajnak a nőstényei keserítik meg, hanem közülük is a “rámenősebbek”. Nem mindegyik csípőszúnyog vadászik emberre, vannak madárkedvelő fajok, mint például a dalosszúnyog; kétéltű-hüllő kedvelők, mint a Culex territans; és persze vannak, amelyek nem válogatnak.
A természet parancsa egyértelmű:
Mi segítjük őket
A nőstény szúnyog tehát a fogantatás után életét kockáztatja utódai érdekében,
A tojások kikeléséhez és a lárvák fejlődéséhez mindenképp víz kell, de a stratégia fajonként eltérő.
- Egyesek a vízfelszínre helyezik hadd tutajozzanak kikelésig.
- Mások picivel a víz felszíne fölé, növényi részekre tapasztják őket.
- A harmadik módszer – és ismét a laikus szól belőlünk – a leggondatlanabb vagy a legfurmányosabb anya, nézőpont kérdése: ők olyan száraz helyeken, fűszálakon, egyéb tereptárgyakon szórják szét a tojásaikat, amelyek nagyobb eső alkalmával víz alá kerülnek.
A tojások megfelelő körülmények között órák alatt kikelnek, a kicsik négy lárvaállapot és a bebábozódás után akár egy hét alatt is imágóvá, azaz “kifejlett” szúnyoggá fejlődhetnek – minden hőmérséklet kérdése.
És itt jön az ember felelőssége, aki ugye elvileg sok mindent megtenne, hogy a vérszívókat távol tartsa otthonától. A lerakott autógumitól a nagyobb, összegyűrt fólián és használaton kívüli virágládán át a gyerek szétdobált homokozós játékáig.
Ezeket az ember hanyagsága miatt létrejövő élőhelyeket foglalják el az újonnan megjelenő invazív csípőszúnyogok. Az eldobált szemétben, különféle tárgyakban létrejövő vízterek ugyanis jól szimulálják az invazív fajok eredeti élőhelyét, a faodvakat.
Tökéletes arzenál
A kész nőstény szúnyog pedig kiváló eszközökkel van felszerelve evolúciós feladata sikerre viteléhez: szájszerve egy hosszában kettévágott csőhöz hasonló tokban rejlő speciális eszközkészlet.
A bőrt két pár lándzsaszerű képződmény hivatott átvágni és “kitámasztani” a művelet idejére. Egy ugyancsak csőszerű képletből érzéstelenítő, fájdalomcsillapító hatású nyálat fecskendez a nyílásba, ami rövid ideig biztosítja az állat akciójának észrevétlenségét.
A harmadik műszer pedig maga a szívóka, amelyen észrevétlenül kiszivattyúzza a vért – sorolja Soltész Zoltán.
Nem sok esélyünk van ellene, főleg alvás közben. A szúnyog nemcsak tökéletes fegyverekkel van felszerelve, maga is kiváló adottságokkal bír.
Érzékeli az “áldozat” által a légzés során kibocsátott szén-dioxidot és a hőt, utóbbit mint egy hőkamera. Látása sötétben bőven felülmúlja a miénket, de kiváló a szaglása is. Gyakorlatilag nem lehet előle elbújni, ami kilóg a takaró alól, azt a vérmes nőstényszúnyog megtalálja.
És ha megtalál, potenciálisan milyen betegségeket terjeszthet? Erről lesz szó cikkünk következő részében.
