A Birmingham Egyetem új kutatása szerint a növényeknek egyfajta “agya” is van. Ez az “agy” természetesen nem olyan, mint az állatoké: valójában sejtek szerveződése, amely parancsnoki központként viselkedik.
A Proceedings of the National Academy of Sciences-ben megjelent tanulmányukban a szerzők leírják, miként lokalizálták a meghatározó sejtcsoportosulást egy virágos növényben, a lúdfűben (Arabidopsis thaliana). A központ két sejttípusból épül fel: az egyik a magokat nyugalmi állapotban tartja, a másik pedig a csírázást indítja meg.
A sejtek hormonokkal kommunikálnak, nagyjából úgy, mint egy valódi agy neuronjai. A sejtek először felmérik a környezetet, majd annak eldöntéséhez, hogy mely időpont a legalkalmasabb a fejlődés megindításához, felveszik egymással a kapcsolatot.
Mivel a folyamatot nehéz valós időben nyomon követni, a csapat a bioinformatikához fordult. Az interdiszciplináris tudomány a biológiai problémák informatikai vizsgálatával foglalkozik.
Az elemzés végén a kutatók arra jutottak, hogy a hormonális változások a csírázást szabályozzák. A csapat ezután a lúdfű egy genetikailag módosított változatával is kísérletezett, hogy felmérje, tényleg jelentős volt-e a sejtek kapcsolata. A hormonok ekkor fedték fel, hogy valójában a sejtek közti kommunikációt szolgálják.
Munkánk alapvető elkülönülést fedett fel a növény döntéshozó központján belüli összetevők közt
– állapította meg George Bassel, a tanulmány vezető szerzője.
A csapat úgy véli, hogy a két különböző típusú sejtre azért van szükség, mert másként értékelik a környezeti viszonyokat. A csírázás csak akkor kezdődhet meg, amikor a központ elemei egyességre jutottak.
A különböző értékelések ütköztetése tehát mindenképp segíti a növényeket abban, hogy a lehető legjobbkor kezdjenek el fejlődni.
