A vizsgált emberszabásút, a Graecopithecus freybergit két, Balkánon felfedezett különálló fog- illetve állkapocs-maradványból ismerjük. A fogak morfológiai vizsgálata alapján a kutatók arra jutottak, hogy az emberek és az emberszabásúak rendkívül korán, már 7,2 millió éve különváltak egymástól. A szétválás ráadásul nem Európában, hanem Afrikában történt.
Madelaine Böhme, az új tanulmány vezető szerzője szerint míg a nagyobb emberszabásúaknak általában kettő vagy három elágazó és különálló gyökere van, addig a Graecopithecus foggyökerei összetartanak és részlegesen összeolvadnak. Ez a modern emberekre, a korai emberekre, illetve az embereket a fejlődésben közvetlenül megelőző fajokra, például az Australopithecusokra jellemző.
Fajunk és a többi emberszabású eredete igen bonyolult és ellentmondásos. Mai tudásunk szerint 23 emberszabású faj él Közép-Afrikától Délkelet-Ázsiáig. Bár az Óvilágban korábban számtalan ősi faj fosszíliáját megtalálták, az embereknek és legközelebbi élő rokonainknak mégis határozottan afrikai gyökereket tulajdonítanak.
Az új vizsgálat azonban megkérdőjelezi az elképzelést. A tanulmány szerint a szétválás nem Kelet-Afrikában, hanem a Földközi-tenger térségében történt. Ez azt is jelenti, hogy az emberszabásúak és az emberek utolsó közös őse a Balkánon élt, majd a már kettévált vonalak később visszatértek Afrikába. Ez persze eléggé bonyolítja a már így is zavaros helyzetet.
A hagyományos elképzelés úgy tartja, hogy a kettéválás akkor történt meg, amikor Kelet-Afrika tája elfüvesedett, és az emberek őse jobban alkalmazkodott. Böhme csapata második tanulmányában hasonlót állít, igaz, ezen elmélet szerint az új szavanna nem Afrikában, hanem Európában váltotta ki az átalakulást.
Nem kérdéses, hogy az új publikációk nagy vitát fognak kiváltani, igaz, az eredmények miatt talán az eddigi hipotéziseket is felülvizsgálják.
