A KIC 8462852 2015-ös megfigyelése során fedezték fel, hogy az objektum fényereje folyamatosan változik. Ez két dolgot jelenthet: vagy blokkolja valami az égitest fényét, vagy magában a csillagban zajlik egy olyan folyamat, amely az egyelőre meg nem értett jelenséget kiváltja.
A Tabby csillagaként is ismert objektum a fényingadozása első leírójáról, Tabetha Boyajianról kapta becenevét. A megfigyelés óta számtalan tudományos és sci-fibe illő elmélet született a jelenség megmagyarázására. Az egyik legismertebb hipotézis szerint a csillagot egy Dyson-gömb takarja, mellyel egy fejlett idegen civilizáció képes energiát kinyerni az objektumból.
Sajnos a földhözragadtabb elméletek sem tökéletesek. Az egyik például azt állítja, hogy az elhalványulást egy üstökösraj váltja ki, a csillag azonban már az 1890-es évek óta ingadozó fényerejű, ez pedig ellentmond az elképzelésnek. A hipotézisnek van még egy komoly ellenérve: az, hogy 648 000, egyenként 200 kilométer széles üstökösre lenne szükség az efféle takaráshoz. Egy ilyen raj létezése nem lehetetlen, ugyanakkor igen kicsi a valószínűsége.
Egy másik elmélet szerint a jelenség hátterében az áll, hogy az objektum egy fázisátalakulásnál tartó változócsillag. Egy ilyen égitest igen különösen viselkedik, lüktet, nő és zsugorodik, illetve bizonyos időszakonként elhomályosodik. Az efféle objektumokra remek példa a Nap, amely 11 év alatt 0,1 százalékos fényességváltozást mutat.
A probléma az, hogy az KIC 8462852 egy F színképtípusú csillag. Ezek az égitestek rendkívül stabilak, fényességük csak igen kis mértékben módosul az évek során. A Tabby csillagának fényereje mégis 3 százalékkal csökkent az elmúlt 4 év alatt.
Egyéb, kevésbé népszerű hipotézisek is napvilágot láttak – például egy bolygótöredék vagy egy hatalmas porfelhő hatására vonatkozó elképzelések. Eddig azonban ezek sem igazán meggyőzőek.
Röviden összefoglalva: továbbra sem tudjuk, hogy mi zajlik a távoli égitestnél. Remélhetőleg az újabb vizsgálatokkal valamivel közelebb kerülünk a megoldáshoz.
