A közepes méretű varánuszfélét, a Varanus douarrhát 1823-ban fedezte fel a francia természettudós, René Lesson. A faj különös nevét a helyi nyelv inspirálta: a ma Pápua Új-Guineához tartozó sziget, Új-Írország őslakosai így hívták a gyíkot.
A Lesson által begyűjtött példány azonban elveszett, amikor az azt szállító hajó 1824-ben elsüllyedt a Jóreménység fokánál. A varánuszt így senki sem tudta szisztematikusan tanulmányozni.
Új-Írországon természetesen napjainkban is rengeteg varánusz mászkál, a szakértők azonban eddig úgy hitték, hogy ezek mind egy jól ismert fajhoz, a mangrove varánuszhoz (Varanus indicus) tartoznak. Ezen állatok Új-Guinea-szerte nagy számban fordulnak elő, ráadásul a leírások alapján sokban hasonlítanak az elveszett élőlényre. Egy új elemzés azonban rávilágított: a tudósok eddig nem voltak elég alaposak.
Valter Weijola, a Turkui Egyetem kutatója kollégáival helyszíni vizsgálatot végzett a szigeten, hogy felmérje a terület varánuszpopulációját.
Az Australian Journal of Zoology-ban megjelent tanulmányukban a szakértők azt is leírják, hogy az elveszettnek hitt faj az Új-Írországot is magába foglaló Bismarck-szigeteken valójában régebb óta van jelen, mint a mangrove varánusz.
A V. douarrha egy fekete színű, sárga foltos gyík, melynek pöttyei a hasa környékén egyre sűrűsödnek. Az élőlény nagyjából 1,3 méter hosszúra nő meg – összehasonlításkép: a legnagyobb rokona, a komodói sárkány akár 3 méter hosszú is lehet. A V. douarrha az egyetlen őshonos nagytestű állat, amely a szigeten előfordul, igaz, Új-Írországon korábban több hatalmas röpképtelen madár és rágcsáló fosszíliáját is azonosították.
Weijola kutatócsapatával tavaly egy másik varánuszfajt is megtalált, akkor a V. semotust fedezték fel a Pápua Új-Guinea északi részén található Mussau-szigeten. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a régióban számtalan olyan élőlény vár még azonosításra, melyeket sehol máshol nem lehet megtalálni a bolygón.
