Tudomány

Drezda, ’45: terrorbombázás ölt meg 200 ezer civilt

A II. világháború a végletekig fokozta a háború borzalmait. Míg az első világégés során élt a katonabecsület, a lehetőségekhez képest kímélték a civil lakosságot, addig a Hitler által meghirdetett totális háború szakított minden addigi írott és íratlan szabállyal. A harcot minden fronton, minden eszközzel folytatni kellett az ellenség teljes megsemmisítéséig.

Ettől függetlenül az ellenséges lakosság célzott bombázása egy véletlennel kezdődött. A harci repülők ugyan képesek voltak terhüket sok száz vagy ezer kilométeres távolságra elszállítani, ám a pontos célzás lehetetlen volt.

Terrorbombázás

A “félrehullott” bombák számos civil áldozatot szedtek, és az ilyen eseteket mindkét fél propagandája szándékos mészárlásnak állította be. Új fogalom született: terrorbombázás.

A londoni Harrow kerület véletlen bombázására a Royal Air Force éjszakai támadással válaszolt, mire a németek megkezdték a “légiterrort”. Eleinte London és más angol városok borultak lángba, majd ahogy fordult a háború menete, a britek “visszaadták a kölcsönt”: bosszú szülte bosszú volt az egész, teljesen értelmetlen pusztítás.

Winston Churchill a polgári lakosság ellen is alkalmazhatónak vélte a köznyelvben szőnyegbombázásnak nevezett hadászati bombázást, célja részben a bosszú, részben a német lakosság megfélemlítése volt. Ugyanaz, mint korábban Adolf Hitlernek.

A legsúlyosabb csapást az Elba Firenzéjének is nevezett Drezda, Szászország egykori fővárosa szenvedte el 1945 februárjának közepén. Az utólagos indoklás szerint azért esett a választás épp az Elba partján fekvő városra, mert fontos közlekedési csomópontnak számított. De a pusztítást elnézve ez nem igaz, és Drezdában nem működtek jelentős ipari létesítmények sem.

Szőnyegbombázás egymillió civil ellen

Volt viszont több százezer menekült, akiket a Vörös Hadsereg elől evakuáltak: a városban körülbelül egymillió ember zsúfolódott össze, amikor a brit bombázók megjelentek az égen.

Sokkoló felvétel:

Február 13-án este, nem sokkal tíz óra előtt egy Mosquito-kötelék repült át, és a következő hullámokat segítő jelzőfények mellett foszforos gyújtóbombákat dobott le. Az első bombázó egység több száz gépe negyed tizenegykor érkezett, és mire távozott, Drezda egyetlen hatalmas tűztornádóvá vált. Fél kettőkor több mint félezer Avro “Lancaster” folytatta a pusztítást. Összesen mintegy 800 brit gép bombázta Drezdát.

A pusztítást február 14-én déli 12 óra 12 perckor az amerikaiak folytatták: 316 Boeing-17-es hajtotta végre a harmadik szőnyegbombázást. Alig több mint fél nap alatt 3749 tonna bombát szórtak a városra, ennek 75 százaléka gyújtóbomba volt, a város teljesen megsemmisült.

A hivatalos brit verzió szerint a támadássorozat 35 ezer életet követelt, a mai becslések 135-200 ezer áldozatról szólnak. A menekültek nagy száma miatt pontos számot soha nem fogunk tudni – a legtöbben a gyújtóbombák gerjesztette tűzviharban és a mérges gázok belélegzése miatt haltak meg.

Miután pedig a drezdai bombázás kétségtelen, bár hivatalosan soha el nem ismert motivációja a megtorlás, a lehető legtöbb civil meggyilkolása volt, ez ejtette az egyik legkomolyabb szégyenfoltot a nyugati szövetségesek háborús tevékenységén.

(Kiemelt kép: Drezda a bombázás után. Forrás: Bundesarchiv)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik