Úgy tűnik, a Yale egyetem kutatóinak sikerült választ találniuk arra a kérdésre, hogy az agy melyik területe felelős a ragadózó viselkedésért. Mondhatni megtalálták a kapcsolót, amelyik még a legártalmatlanabb egérből is vérengző vadállatot csinál.
Egy korábbi kutatás megmutatta, hogy az amigdala – egy mandula alakú agyterület, amely például a félelemérzetért is felelős – közepe aktiválódik, amikor a patkányok vadászni indulnak. Miután ezt kiderítették, a tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy vajon ez azt is jelenti-e, hogy ez a terület irányítja a ragadozó viselkedést.
Ivan de Araujo, a Yale neurobiológusa fénnyel stimulálta egerek amigdaláját, és ezzel sikerült aktiválnia bennük a gyilkos ösztönt. Az egereket először egy olyan vírussal fertőzték meg, amitől az agyukban lévő neuronok érzékennyé váltak a kék fényre. Ezután egy apró optikai kábellel kék lézerfényt bocsátottak az amigdalára. Ettől az állatok megfeszítették az állkapcsukat és nyaki izmaikat. Hasonló viselkedés nem jelentkezett, amikor az agyuk más részeit stimulálták.
Mikor a lézer be volt kapcsolva, az egerek gyakorlatilag mindenre vadászni kezdtek, ami az útjukba került: az ehető dolgokra, mint a tücsök, csak úgy, mint a nem ennivalókra, mint például a műanyag kupak.
A kutatók hasonló eredményt figyeltek meg akkor is, amikor nem fénnyel, hanem kemogenetikával, azaz lézer helyett különböző molekulákkal stimulálták az állatok agyát. Az egerek még akkor is vadásztak, amikor nem volt mire. Azok az állatok, amelyeket üres ketrecben tartottak, miközben aktiválták az amigdalájukat, mellső lábaikat maguk elé tartva és az állkapcsukat mozgatva úgy viselkedtek, mintha éppen egy tényleges zsákmányt fogyasztanának.
Ezek az eredmények önmagukban még nem jelentik azt, hogy megtalálták az agyterületet, amellyel gyilkos egereket lehet létrehozni. „Először arra gondoltunk, hogy talán csak általános agresszióról van szó” – mondja de Araujo. Végül azonban ezt a lehetőséget is kizárták, mert kiderült, hogy az egerek egymásra továbbra sem támadnak, azaz kifejezetten ragadozó ösztönről, és nem egyszerű agresszióról van szó.
Kay Tye, a kutatásban résztvevő idegtudós elmondta, hogy a felfedezés azért fontos, mert végre kiderült, hogy az amigdala a félelmen, a menekülési ösztönön és az udvarláson kívül a vadászat is felelősd. Tye szerint az amigdala az a kapu, vagy akár Pandora szelencéje, amely elzárva tartja a háttérben egyébként állandóan futó folyamatokat. Ha ez így van, a kutatócsoport épp most engedte szabadjára a vadászösztönt.
(via Scientific American)
