Tudomány

Nagy Imrét elrabolták

Néhány napnyi tétovázás, információgyűjtés, tájékozódás és mérlegelés után a szovjet pártvezetés 1956. október 31-én határozott úgy, hogy fegyverrel “teremt rendet” Magyarországon. A szovjet páncélosok november 4-én bevonultak Budapestre, a Szabad Kossuth Rádióból elhangzó utolsó szavak kétségbeesetten kiáltottak:

Itt a Magyar Írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!

Jugoszláv menedék

Nagy Imre és kormányának több tagja, összesen 42 személy – kormánytagok, politikusok, értelmiségiek – a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Tito még előző nap ajánlotta fel számukra a menedékjogot “emberbaráti okokból és a nemzetközi jog alapján”.

Mivel azonban a miniszterelnök nem mondott le, komoly politikai patthelyzet alakult ki, amelynek megoldása nélkül elképzelhetetlen volt a szovjet tankokkal érkezett Kádár János legitimitása.

A követségre érkezőket már üzenet várta Belgrádból: a kormányfő vonja vissza utolsó intézkedéseit és nyilatkozatban támogassa az “ellenforradalmat” leverő Kádár-kormányt. Nagy Imre viszont erre nem volt hajlandó, ami igenkínos volt Jugoszlávia számára, hiszen Tito azt ígérte Hruscsovnak, félreállítja a miniszterelnököt.

“A Nagy-kormány a törvényes”

Mit tehettek? Ha a menedékjogot semmisnek tekintve kiadják az üldözötteket, az borzasztó presztízsveszteség, ráadásul azt jelenti, Tito meghajlik a szovjetek akarata előtt. Ha viszont továbbra is óvják őket, az Moszkva szemében tűnik “barátságtalan” magatartásnak, akár háborúig élezheti a két ország amúgy sem felhőtlen kapcsolatát.

Olyannyira féltették a viszonyt, hogy még azt is elnézték, amikor november 5-én egy szovjet tank tüzet nyitott a budapesti jugoszláv nagykövetség épületére, Milenko Milovan követségi titkár életét vesztette – írja Janek István az Archívnet.hu-n. Rövid távon tehát Nagy Imrét kellett meggyőzni. November 8-án már el is kezdte fogalmazni 4-ére datált lemondását, végül mégsem írta alá…

A kompromisszummal végük Hruscsov állt elő november 10-én. Beszéljék rá Nagy Imrét és társait, mondjanak le a menedékjogról, és kérjék a Kádár-kormányt, hogy engedélyezze kiutazásukat Romániába. Valamint vállalják, hogy nem folytatnak ellenséges tevékenységet az új kabinet ellen. Ezzel mind a jugoszlávok, mind Kádárék presztízsveszteség nélkül megúszhatták volna.

A magyarok viszont kijelentették:

A Nagy-kormány a törvényes, nem szabad lemondania, mert ez igazolná a Kádár- féle árulást, vele nem tárgyalnak és csak a szovjet elvtársakkal tárgyalnak, velük is csak az MSZMP alapító okmányának alapján…

A kelepce

A szovjet pártvezetők 16-án ismertették Kádárékkal Nagy Imre és társai elrablásának, majd Romániába szállításának tervét, ezután hosszas alkudozás kezdődött. Nagy Imre hallani sem akart Romániáról, csak Jugoszláviába akart távozni. November 18-án hárman önként távoztak a követségről, hogy a részleteket majd Kádárral beszélik meg. De nem beszéltek meg velük semmit:

előrelátható távozásukat mintegy negyven civil figyelte a követségről. Kádárral megegyeztek, hogy ezt a csoportot a jugoszlávok viszik haza, s a szovjetek kísérik őket. A legközelebbi utcában a Nagyistákat kiszállították az autókból és átültették a páncélosokba.

Magyarul azonnal letartóztatták őket, és erről a jugoszláv fél tudott. Ennek ellenére november 22-én Nagy Imrét és a többi menedékkérőt is beengedték ugyanebbe a kelepcébe. A követségen tartózkodó magyarok úgy tudták, társaik már a parlamentben vannak és arról tárgyalnak, hogyan kapcsolódhatnak be az új politikai életbe. Erre jött Kádár ígérete, miszerint kormánya:

Nagy Imre és csoportja tagjaival szemben múltbéli cselekedeteikért nem kíván megtorlást alkalmazni. Tudomásul vesszük, hogy ily módon a csoport számára nyújtott menedék megszűnik, ők maguk a jugoszláv nagykövetséget elhagyják, és szabadon távozhatnak saját lakásukra.

Kétkedve bár, de Nagyék végül elfogadták a Kádár által ígért garanciákat, bíztak a jugoszláv követség dolgozóiban, ezért november 22-én írásban lemondtak a menedékjogról és este fél hét tájban busszal elhagyták a jugoszláv követséget…

Mátyásföldre vitték őket a KGB-parancsnokságra, majd repülőgépen Romániába, másnap pedig a bukaresti repülőtérről Nagy Imrét és társait családtagjaikkal együtt Snagovba hurcolták – Nagy Imre ezek után sem volt hajlandó lemondani.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik