Bollstadti Albert gróf körülbelül 23 éves volt, amikor 1223-ban Padovában belépett a domonkosok rendjébe. A gyermekként még csekély szellemi képességűnek tekintett férfi felnőttként igazi poihisztor volt, egyaránt jeleskedett a természettudományokban, mint a filozófiában vagy a hitbeli tudományokban.
Beutazta az akkor ismert világ felét. Először Kölnbe küldték, majd több európai nagyvárosban is megszervezte a rend főiskoláját, de a párizsi egyetemen tanított. Katedrája köré húsz nemzet növendékei sereglettek, köztük olyan szellemóriások, mint Aquinói Szent Tamás.
A tapasztalat útján vizsgálódott
A természet csodáival még Itáliában kezdett foglalkozni, a természettudomány csaknem minden ágával foglalkozott.: orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytannal, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal. Jó megfigyelőképességét tudományos pontossággal párosította, eredményei előtt tátott szájjal álltak a kortársak.
Mint teológusnak legnagyobb eredménye az, hogy fölfedezte Arisztotelész filozófiai írásait: a műveket megtisztította minden rárakódott rétegtől, és a tisztán arisztotelészi kincseket hasznosította.
1280. november 15-én bekövetkezett halálakor a legnagyobb és legsokoldalúbb tudósként tisztelték. Laboratóriumának titkai felkeltették a nép érdeklődését, és egyben félelmét is, Albertet egyenesen varázslónak tartották – talán ezért is kötött a nép annyi teljesen hihetetlen történetet Nagy Szent Albertről.
Feldobott egy követ és felmászott rá
Az első történet viszont inkább mókás. A Nagynak (Magnus) és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevezett Albert egészen apró termetű volt. Amikor már neves dominikánus szerzetesként megjelent a pápa előtt kihallgatáson, a Szentatya jóságosan rászólt, hogy nyugodtan álljon fel térdeplő helyzetéből. Albert önérzetesen válaszolt:,,Már felálltam!”
A babonás képzelet néhány gyöngyszeme, miszerint Albert:
- Tél közepén vendégeinek virágokat, meleg napsütést, érett gyümölcsöket és daloló madarakat varázsolt elő a kertjében. Mindehhez egy bőséges lakomát, melynek ételei és italai a vendégek kezében kísértetté változtak.
- Varázsserlegével betegeket gyógyított.
- Feldobott egy kötelet a levegőbe, majd fölmászott rá.
- Ő találta fel a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, egészen addig, hogy épített egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.
- Megszelídített egy ördögöt, a levegőben röpült át országokon, és birtokában volt a bölcsek köve.
- A francia király leányát láthatatlanná tette és elrabolta.
De nyilvánvalóan nem ezért tiszteljük Nagy Szent Albertet. Elsőként írta le a virágok porzóit és a nektárt, ismerte a rovarok hasi idegszálát, s leírta a magban a csíra helyzetét. Megállapította továbbá, hogy a fák magassága és lombjának nagysága összefügg a fénnyel és a meleggel. Úgy vélte, ,,minden tudomány szem, amellyel az ember Istent nézi”.
Mint tanító és prédikátor, aki mint ,,Bocskoros Testvér” gyalog járta be egész Európát, elsősorban arra törekedett, hogy megújítsa a pénzéhes klérust. Amikor egy kölni kanonok azzal dicsekedett előtte, hogy a római kúriától fölmentése van több javadalma birtoklására, a szent ezt mondta: ,,Most legalább engedéllyel utazhat a kárhozat felé.”
