Az első világháború kirobbanása 1914-ben az élet minden területén jelentős változásokat hozott, és valamilyen formában a társadalom egészét érintette: szinte nem volt család, ahonnan a férfiakat ne vitték volna katonának. A családok szemtől szembe kerültek a halállal, a szétszakítottság újra és újra felértékelte az emberi kapcsolatok értékét.
Hiába voltak a fényes külsőségek, a lelkesedés, győzelmi indulók és virágeső, a frontra induló vonatra felszálló katonáknak nehéz és fájdalmas volt a búcsú szerelmüktől, rokonaiktól. A lövészárkokban sínylődve pedig a kapcsolattartás egyetlen formája a levél volt – ebbe nyújt bepillantást Dr. Wenczel Árpád levelezése családjával, amelyet az Archívnet.hu tett most közzé.
Hadifeleségek
A katonalevelek általában ugyanazon sémára épültek. A megszólítás és köszöntés után a baka beszámol saját egészségéről, és mindennapjairól, amelyben az időjárás, az élelmezés, az elhelyezés, valamint a tisztek, bajtársak bemutatása a leggyakoribb téma. Majd jelzi, megkapta a leveleket, a csomagokat, végül a címzetthez intézett kérdések: hogy szolgál az egészsége, miként telnek mindennapjai, majd az elköszönés.
Indulás előtt pedig nagyon sokan házasodtak. Olyanok is, akik korábban úgy gondolták, ráérnek még ezzel. A férfiak azért, mert igyekeztek rendezett viszonyokat maguk mögött hagyni, és talán így biztosították, hogy szerelmük megvárja hazatérésüket… No, és persze a felfokozott lelkiállapot, a kényszerű elválás, a halál lehetősége.
Krúdy és a szerelem
Például Kafka Margit is “hadifeleség” volt, a háború hatására ment hozzá Bauer Ervinhez 1914 augusztusában, néhány nappal a férfi besorozása előtt. Naponta többször írtak egymásnak levelet, a kényszerű és hosszú távolság inkább fokozta szerelmüket és összetartozásukat.
Krúdy Gyula viszont inkább a szerelemben hitt, mint a házasságban:
egyszerre mindenki szerelmes lett a városban […] mily nagyszerű búcsúzások lehettek Pesten ezen a héten […] hány vőlegény jutott előbb menyasszonyához és hány tartalékos udvarló nyert meghallgatást az eddig hiába ostromlott hölgynél! […] a bevagonírozott tartalékos, amint elhagyott kedvesei miatt érzett fájdalma csillapodik, titkon már úgy színezi a jövőt, hogy a messzi idegen országokban új, ismeretlen nőket talál
– idézi a háború első napjaiban leírt sorait Völgyesi Zoltán az Archívneten.
Levelek milliói
A háború elhúzódásával a szerelmesek is egyre jobban kínlódtak. Szerencsés esetben a katonák több hónapos frontszolgálat után kaphattak egy-két heti szabadságot, vagy betegség, sebesülés miatt mehettek haza. Sokakat pedig, akiknek földje volt néhány hetes aratószabadságra is hazautazhatott. Ám az otthon töltött hetek hamar elszálltak, a búcsú pedig még nehezebb volt.
És maradt megint a levelezés. Az olasz fronton harcoló Isonzó-hadsereghez például 1915 nyarától 1917 márciusáig 15 millió levél és levelezőlap érkezett, míg onnan 23 millió közönséges és 100 ezer ajánlott levelet, ötezer csomagot, összesen mintegy 840 vagonnyi küldeményt küldtek. Otthonról a csomagokban legtöbbször élelmiszer érkezett a katonáknak, és ritkán, de ugyanez fordítva is megtörtént: a katona küldött haza olyan élelmiszert, amit be tudott szerezni a megszállt területen, odahaza pedig hiány volt belőle.
Wenczel Árpád leveleit itt olvashatja a Magyar Nemzeti Levéltár online kiadványán, az Archívnet.hu-n.
(Kiemelt kép: Fortepan/Buzinkay Géza)
