A Solar Impulse 2 persze nem egyhuzamban tette meg a több mint 35 ezer kilométeres utat, tavaly márciusban szállt fel ugyanerről a repülőtérről, hogy aztán kisebb szakaszokban járja körül a Földet, minden egyes állomásán népszerűsítve a fosszilis üzemanyagoktól mentes közlekedés gyakorlatát. Az utolsó szakaszon a svájci Bertrand Piccard volt a pilóta, aki a teljes repülés során váltásokban irányította a gépet társával, André Borschberggel.
A Solar Impulse 2 egy kifejezetten egyedi légijármű. 72 méteres szárnyfesztávja egy Boeing 747-esnél is szélesebbé teszi, de persze a napkollektorokkal telezsúfolt szárnyak között a gép törzse jóval kisebb, a teljes gép mindössze 2,2 tonnás (a 747-es ehhez képest 485 tonnát nyom). A repülőre összesen 17 ezer fényérzékeny elektromos panelt szereltek, amely az iparág eddigi leghatékonyabb akkumulátorait tölti (egyébként az akkuk adják az össztömeg harmadát). Négy, egyenként 17,4 lóerős motor hajtja, tehát egyelőre ne valami szuperszonikus csodára gondoljunk, végsebessége körülbelül 145 kilométer óránként, de például a Csendes-óceán felett alig 60 km/h átlaggal repült. Az út végét élő videóban is közvetítették, melynek három órás felvétele már elérhető a leszállás pillanatai mellett az út összefoglalójával megfűszerezve.
A Solar Impulse 2 17 szakaszos útja során volt pár olyan eset, amikor a pilóták és a szervezők majdnem feladták, többek között a Csendes-óceánon tomboló brutális viharban, amelynek átrepülése egy napelemes gép számára csaknem lehetetlen feladatnak bizonyult. Ugyanitt az időjárás tönkretette az akkuk nagy részét is, de szponzori segítséggel a gép kapott egy 20 millió dollárért sebtében kifejlesztett akkuhűtő rendszert, és folytathatta útját. Aztán az egyik állomáson egy áramkimaradás miatt a repülő majdnem a hangárban ragadt, egy másik szakaszon túl forró volt az időjárás, míg egyszer az egyik pilóta gyomorrontása kavart be az útitervekbe.
Viszont a lényeg továbbra is az, hogy a Solar Impulse 2 több mint egy éves útjával igyekezett bebizonyítani, hogy a környezetkárosító, lassan egyébként is megfogyatkozó, valamint drága fosszilis üzemanyagok helyett van alternatív megoldás. A kísérleti gép útja során semmilyen szinten nem károsította a környezetet, és bár maga a repülő és a kapcsolódó fejlesztések sok milliárdba kerültek, a hasonló járművek sorozatgyártása értelemszerűen már nem emésztene fel ilyen összegeket. Ahogy Piccard kapitány az egyik leszállás után nyilatkozta: “Amikor egy napelemes gépen repülök, amiről tudom, hogy akár örökké képes a levegőben maradni, úgy érzem, 30 évvel később járok az időben. Aztán, amikor földet érek és körülnézek, mintha a múltba kerülnék vissza. Mondom is mindig: jé, ti itt még mindig robbanómotorokat használtok?”
