Nos, tekintettel arra, hogy pesszimisták mindig is léteztek, a mondás valamilyen változata valószínűleg már latinul, sőt, ősemberül is létezett, de az első feljegyzett emlék 1877-ből származik, mikor Alfred Holt egy építőmérnököknek tartott előadásában kimondta: “Úgy találtatott, hogy ami elromolhat a tengeren, az általában el is romlik előbb vagy utóbb.“
A gondolat az elkövetkező évtizedekben számos változatban újrafogalmazódott, 1941-ben még George Orwell is megírta a saját verzióját: “Irak, Szíria, Marokkó, Spanyolország, Darlan, Sztálin, Rashid Ali, Franco… ha van rossz dolog, amit meg lehet tenni, meg lesz téve, tévedhetetlenül. Az ember már úgy hisz ebben, mintha a természet törvénye lenne.“
A névadó Murphy 1949-ben lépett színre: az amerikai légierő a Mojave-sivatagban próbált rájönni arra, hogy az emberi test hány G-t képes elviselni, azonban a mérőeszközök nem működtek rendesen.
Éppen ezért megkérték a pilótaként és mérnökként is jeleskedő Edward A. Murphy, Jr. századost, hogy tegyen rendet a légibázison. Mikor elsőre neki sem jött össze, a technikusokat okolta: “Ha van mód arra, hogy rosszul csinálják, akkor rosszul fogják csinálni.“
Végül a kísérletek sikerültek, és a 46,2G-t túlélő John Paul Stapp ezredesnek köszönhetjük, hogy az örök igazságot összekötötte névadójával. Ugyanis egy sajtótájékoztatón az újságírókat az érdekelte, hogy ilyen hatalmas erők mellett hogy nem halt meg egyetlen ember sem, mire Stapp azt válaszolta, hogy ő és csapata észben tartották Murphy törvényét és idejekorán megpróbálták kiküszöbölni a lehetséges hibákat.
Hát így.
