A brit kollégák irigylését kiváltó eredményre úgy jutottak, hogy fogtak 360 hallgatót, hatfős csoportokra osztották, majd arra kényszerítették őket, hogy fejenként 300 menetet játsszanak. Tekintettel arra, hogy félő volt, a diákok már harminc kör után ráunnak a játékra, pénzt ajánlottak minden megnyert meccsért.
A statisztikák feldolgozása után azt vették észre, hogy amennyiben egy játékos nyer, sokkal nagyobb valószínűséggel ismétli meg a sikert hozó jelet, ezzel szemben ha egy játékos legalább két egymást követő körben veszít, szinte biztos, hogy váltani fog, mégpedig arra, amivel a legutóbbi kört megnyerhette volna.
Mivel ez így elég komplikált, a Gizmodo vette a fáradtságot és összesítette a lehetőségeket:
Ha a legutóbbi kört megnyerted, méghozzá:
– kővel, akkor legközelebb mutass ollót;
– ollóval, akkor legközelebb mutass papírt;
– papírral, akkor legközelebb mutass követ.
Ha (ellenfeled nem olvasta ezt a cikket és) a legutóbbi kört elvesztetted, méghozzá:
– kővel, akkor legközelebb mutass ollót;
– ollóval, akkor legközelebb mutass papírt;
– papírral, akkor legközelebb mutass követ.
Ha (ellenfeled olvasta ezt a cikket és) a legutóbbi kört elvesztetted, méghozzá:
– kővel, akkor legközelebb mutass papírt;
– ollóval, akkor legközelebb mutass követ;
– papírral, akkor legközelebb mutass ollót.
Egyszerű, nem? Már csak az a kérdés, hogy mindez hogy alkalmazható a Sheldon Cooper-féle változatban?
