Tudomány

Magára hagyták a sírkamrában

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2014. 04. 19. 10:00

Szeretne megszabadulni a szeplőktől, a lakásba beköltöző férgektől, elkerülni jégverést, villámot, tűzvészt? Ma alkalom nyílik rá. Nagyszombat van, Jézus sziklasírban fekszik.

Korábban a témában:

“Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet” – ezek voltak Jézus utolsó szavai, mielőtt kínhalált halt a kereszten. A Nap elhomályosodott, a templom kárpitja kettészakadt. A körül bámészkodó sokaság, ki addig szidta és gyalázta, megdöbbent, majd “látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére” – olvashatjuk Lukácsnál Károli Gáspár jóvoltából.

Hívei és tanítványai némán álltak távolabb, mígnem egy ember, József “jó és igaz férfiú” felkereste Pilátust és elkérte tőle a Megváltó testét. “És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.” Az őt követő asszonyok megnézték a sírt, majd hazatértek, hiszen zsidók lévén “szombaton nyugovának a parancsolat szerint”.


forrás: Thinkstock

Tűz a jég ellen

A keresztény hagyomány szerint nagyszombat a böjt és a nagyhét utolsó napja, húsvét előestéje. Az egyházi liturgia része a tűzszentelés, amely néhány tudós szerint a pogány germán tavaszi tüzek elnyomása céljából került az egyházi szertartások sorába. A középkorban a tüzet a templom pitvarában szentelték meg a délutáni órákban. Megszólaltak a harangok is a böjt végét jelezve.

A tűzszenteléshez számos hiedelem kötődött: védelmet nyújtott a rossz idő, a szerencsétlenség és a tűzvész ellen. A szertartáson részt vevők a parazsat hazavitték és a tűzhelyen az előző estén kialudt tüzet ezzel gyújtották meg. A szentelt tűz parazsát néhol kivitték a szántóföldre is, termékenyek legyen és tettek belőle a libák itatójába is az állatok egészsége érdekében. Vihar alkalmával a tűzre dobták, hogy a villám elkerülje a házat, de jó volt jégeső elhárítására is.

Távozz, kígyó, béka, szeplő!

Nagypéntekhez hasonlóan féregűzést is végeztek, a harangok zúgásával egy időben például a gyerekek kolomppal és csengővel körülszaladták a házat és ezt kiabálták: „kígyó, béka, távozz a házamtól!”. Vagy a lányok, fiatalasszonyok mondták ugyanezt seprés közben.

Fontos volt a vízszentelés is. Ahol a vízkeresztkor szentelt víz már elfogyott, a nagyszombaton szentelt vízből vittek haza. Csíkban meghintették vele az udvart, hogy a békák ne járják. Az Ipoly mentén húsvét reggelén ezzel szentelte meg a gazdasszony evés előtt a kocsonyát. Máshol a szeplők ellen tartották hatásosnak: ha valaki olyan templomban mártja szentelt vízbe a kezét, ahol korábban nem járt, megtörli vele az arcát, majd kezét a keblei közé rejti, arcáról mind oda megy a szeplő.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.