Tudomány

Lélegzetelállító felfedezés az ókori leszbikus költőnőről

Szapphó két új versére bukkantak egy papiruszon, amelyet egy magángyűjtő ajándékozott az Oxfordi Egyetemnek.

Szapphó (Kr.e. 619 k.–568 k.), aki Leszbosz szigetén írt és alkotott, a görög líra egyik legismertebb egyénisége. Életművéből egyes források szerint egy, mások szerint kettő hosszabb és számos rövidebb töredék maradt fenn.  A szenvedély költőnője, verseinek állandó témája a szerelem, költészete nagy hatással volt a római lírikusokra, Catullusra, Horatiusra.

“Lélegzetelállító az új Szapphó-felfedezés. Ez a legjobb állapotban megőrződött Szapphó-papirusz, csak néhány betűt kell helyreállítani az első versben. Tartalma szintén izgalmas” – mondta a The Daily Beast hírportálnak Albert Heinrichs, a Harvard Egyetem klasszikaprofesszora, aki megvizsgálta a papiruszt.

A versek egyike két férfit – Charaxos and Larichos – ír le, akiknek a neve az ókori tanítómesterek szerint Szapphó testvéreinek a nevét takarja. A versben a költőnő aggodalommal ír a tengeri utazó Charaxos biztonságáról egyik tengeri útján. A másik versrészlet egy szerelmes vers, amelyben Aphroditéhoz, a szerelem istennőjéhez könyörög segítségért.

A magát megnevezni nem kívánó magángyűjtő a Kr.e. 3. századból származó papiruszt Oxfordnak ajándékozta, és Dirk Obhink klasszikafilológia-professzor akkor fedezte fel a jelentőségét, amikor elkezdte fordítani azt. Obhink közreadta a szöveg próbafordítását, amelyet később egy tudományos folyóiratban publikálnak majd – olvasható a Live Science tudományos hírportálon.

Miért is olyan nagy a jelentősége?

Bár az ókori görög irodalom hatalmas és óriási volt mind jelentőségét és mennyiségét tekintve, kevés mű maradt fenn az eredeti mennyiséghez képest. Az ókorban a könyv papirusztekercs volt, rá rótták a betűket. Ez az egyiptomi módszer (a görögök rengeteget vettek át más kultúrából, majd fejlesztették tovább) papiruszcserje-csíkokból készült írásfelületet jelentett. Sérülékeny volt, a nedvesség, a kártevők hamar felemésztették. Kézírásos görög irodalmi anyag nem is maradt ránk (pár töredéket leszámítva) a Bizánc előtti időkből. Igazából az irodalom i.e. V. századig magánmásolatok által terjedt, utána jelentek meg az első könyvkereskedők. A IV. században megindult a korábbi századok irodalmának gyűjtése-megőrzése, de a kor legnagyobb könyvtára, az Alexandriai, melyben 700 000 tekercset őriztek, leégett. Később erőteljes szelekció kezdődött, ekkor is sok mű veszett el, végül pedig az új könyvkészítési eljárás, a papirusztekercsről pergamenre való áttérés is eltüntetett sok-sok művet – az átmásolás idején csak a kor szempontjai és ízlése szerint fontos műveket vitték át pergamenre, és a IV. századra, amikor a pergamen végleg felváltotta a papiruszt, rengeteg mű tűnt el. (bővebben lásd itt)

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.