Ahol még kapirgál az udvaron pár házi baromfi egyértelmű a reggeli menetrend, amibe minden esetben beletartozik a takarmány kiszórása. Kukoricával, búzával telik meg a begy, ettől nő húsosra az íncsiklandó csirkecomb, és még mindig jobb ez a módszer, mint a mesterséges tápszerek.
Viszont lehet még ennél is természetesebb, egészségesebb a csirketenyésztés, csak egy nagy adag növényi, és állati eredetű komposzt-domb szükséges hozzá. A szárnyasok ezt kapirgálva is elegendő táplálékhoz jutnak, és tulajdonképpen a számunkra ehetetlen, haszontalan energiát használják fel, míg az emberi fogyasztásra alkalmas gabonafélék megmaradnak nekünk.
Legalábbis így működik Geoff Lawton farmja, ahol már teljesen kizárt a gabona takarmányként való felhasználása. Így nyilván lassabban nőnek, sőt talán még a tojás is kisebb, de a minőség állítólag ezzel a módszerrel a legjobb.
Tulajdonképpen a kísérlet arra jó, hogy rávilágítson a lineáris, egysíkú földművelés, és élelmiszertermelés hibáira. Csak elveszünk a rendszerből, és elpazaroljuk az erőforrásokat, holott a természet önfenntartó körforgása kínál olyan megoldást, amivel fenntartható lenne a megfelelő mennyiségű táplálék előállítása. Igaz, pár százalék profitról, talán le kellene mondani!