Több kutatás is kimutatta, hogy a kutyák képesek megkülönböztetni az emberi érzelmet kifejező jeleket. Főleg, ha egyszerre több csatornán – arckifejezés, hanghordozás, testtartás – kommunikáljuk ezt feléjük. Ha például, két egyforma tárgy közül kell választani, a kutyák gyakrabban közelítik meg azt, amelyikhez a gazda örömteli kifejezése társul, mint azt, amihez semleges kifejezés, undor, vagy félelem kapcsolódik – írja a National Geographic.
Negatív érzelmek esetében vegyes a kép: ha az egyik tárgynál a gazda semleges kifejezést mutat, a másiknál pedig negatív érzelmet (félelem, undor), a kutyák egyformán közelítik meg a tárgyakat. A kutatások azonban mindeddig nem vették figyelembe, hogy amíg a gazda örömét legtöbbször valóban pozitív esemény követi, a negatív érzelmeit nem feltétlenül kapcsolják negatív következményekhez a kutyák.
Ez a videó nem a kutatáshoz kapcsolódik, de jópofa: a vizsla “fára mászik”:
Ami a gazda számára negatív (például undorító), az bizony gyakran igen vonzó is lehet a kutya számára. Így abból, hogy a kutyák teszthelyzetben megközelítik a gazda által undorítónak vélt tárgyat, nem feltétlenül következik, hogy nem ismerték volna fel a gazda undorának negatív töltetét. Lehet, hogy számukra ez az undor inkább egy potenciálisan érdekes tárgyat jelez.
Az ELTE Etológia tanszékén arra kerestek választ, hogy a kutyák saját kíváncsisága, érdeklődése hogyan befolyásolja ilyen helyzetekben a választást. A tesztben a kutyák két tárgy (összenyomott műanyag flakon) közül választhattak, egyikben egy szem jutalomfalat, a másikban egy apró kő volt. A gazdák a flakonhoz különböző érzelmeket mutattak: vidámak voltak, semlegesek, vagy undorodtak tőle.
Csányi Vilmos etológus kutyáról és emberről:
A gazda, miután mindkét flakonnal kapcsolatban kifejezte érzelmeit arra utasította a kutyát, hogy hozza be neki az egyik tárgyat, de anélkül, hogy bármilyen módon jelezte volna, pontosan melyiket szeretné. A behozott flakon tartalmát természetesen megkaphatta a kutya. Első megközelítése valóban véletlenszerű volt, egyformán gyakran fordultak a vidám, semleges és undorító érzelemmel megjelölt tárgyakat.
A behozásnál azonban erős eltérés mutatkozott: gyakrabban vitték gazdájuknak a pozitív (vidám) tárgyat, függetlenül attól, hogy a másik semleges, vagy undorító volt-e. A semleges-undor kombinációban pedig gyakrabban hozták be a gazdának a semleges tárgyat, mint az undorítót. A kutyák tehát képesek felismerni gazdájuk érzelmeit, az információt pedig használják is. Úgy tűnik azonban, a kutyák által elsőként megközelített tárgy inkább azt jelzi, hogy ők maguk mit tartanak érdekesebbnek, míg behozásnál már a gazda véleménye számít.
