A Brazília közép-keleti részén fekvő Lapa do Santo barlang falára karcolt figura a feltételezések szerint 9-12 ezer éves lehet. Walter Alves Neves, a Sao Paoló-i Egyetem régészcsoportjának vezetője szerint a kőkarc valószínűleg valamilyen termékenységi rituáléhoz kötődik.
A figura a “kanos kisember” becenevet kapta
(Forrás: NEVES WA/ARAUJO AGM/BERNARDO DV)
A kinyújtott kézzel ábrázolt pálcikafigura nagyjából 25 centiméter a fejétől a lába végéig, és 17 centi széles, fallosza 5 centiméteres, majdnem akkora, mint a férfi bal keze. Neves szerint ez azt mutatja, hogy cirka 11 ezer évvel ezelőtt a kővésés művészetének egy igen változatos formája létezett Dél-Amerikában, ezért az ember valószínűleg jóval korábban érkezett a kontinensre, mint azt általánosan feltételezik.
A térség barlangjaiban a régészek emberi maradványokat találtak, továbbá kőből és csontból készült eszközöket, tűzhelyből származó hamut, vadállatokból és gyümölcsökből származó élelmiszermaradékokat. Ebben a térségben találták meg korábban Dél-Amerika legrégebbi emberi csontvázát, a Luzia névre keresztelt 20 éves nő maradványait.
Arcának rekonstrukciója azt mutatta, hogy Luzia morfológiája majdnem azonos az ausztrál őslakosokéval, ami megkérdőjelezi azt az elméletet, amely szerint ázsiai eredetű emberek népesítették be először Amerikát a Bering-szoroson keresztül.
