Bár a legtöbben úgy tudják, hogy az SOS a “save our souls”, vagyis a “mentsétek meg a lelkeinket” kifejezést takarja, az évek során számos értelmezés született. Köztük van a “save our ship” (mentsétek meg a hajónkat), a “send our savior” (küldjétek a megmentőnket), a “stop other signals” (szüntessetétek be a többi jelzést) és a “send out succour” (küldjetek segítséget) is.
Valójában ezek egyike sem igaz, ugyanis az SOS nem rövidítés.
A német kormány által 1905. április 1-jén elsőként adoptált, majd az 1908. július 1-től hatályosuló Nemzetközi Rádiótávírási Egyezménnyel világszerte elfogadottá vált jelzés onnan kapta a kiejtett nevét, hogy a három rövid, három hosszú és ismét három rövid morzejelzés épp az S, az O és az S betűket takarja. Magában az egyezményben azonban nincs említés betűkről.
Először volt tehát a „· · · — — — · · ·” kombináció, amit azért fogadtak el, mert egyrészről könnyű volt használni, másrészről könnyű volt felismerni; és csak utána az SOS, illetve annak rövidítésként történő kezelése. Ennek megfelelően a hivatalos írásmód sem az „S.O.S.”, hanem a felülvonással ellátott SOS.
Azonban a tengereken abban az időben roppant népszerűek voltak a Marconi Társaság rádiói, ők viszont segélykérésre a CQD jelzést vezették be még 1904. február 1-jén. A földi használat során a CQ (vagyis „sécu” vagy „sécurité”) jelölte azokat az üzeneteket, melyek a vonalon található minden állomás számára fontosak lehettek. A Marconi Társaság ehhez biggyesztette a maga D betűjét, ami a distresst, vagyis a veszélyt jelölte. A CQD morzekódja viszont „— · — · — — · — — · ·” – ami valljuk be, sokkal nehezebben használható, mint az SOS.
Az SOS-sel kapcsolatos másik általános tévhit, hogy először a Titanic használta. Ezzel szemben a korabeli tudósítások szerint az első feljegyzett SOS-t a Slavonia névre hallgató személyszállító adta le 1909. június 10-én, mikor hajótörést szenvedett az Azori-szigeteknél.
A Titanic 1912-es katasztrófája során a rádiókezelők felváltva használták a két jelzést, utána azonban a biztonság és a következetesség kedvéért a tengerészek csak az egyikhez, az egyszerűbbhez ragaszkodtak. A történetből tehát annyi mégiscsak igaz, hogy a Titanichoz köthető az SOS elterjedése.
Az SOS egészen 1999-ig maradt a tengeri rádiózás általánosan elfogadott segélykérő jele – ekkor ugyanis leváltotta a GMDSS, ami már nem egy morzekód, hanem az Általános Tengeri Vészjelző és Biztonsági Rendszer angol rövidítése. A GMDSS az ultrarövid-, rövid és középhullámú rádió, valamint a műholdas távközlő és vészhívó rendszereket foglalja egységes rendszerbe.
Persze a szabályozástól (és a morzekódban való jártasságtól) függetlenül mindenki tudja, miről van szó, ha három rövid jelet három hosszú és újabb három rövid követ… és persze azt is, hogy mit jelent, ha azt mondjuk, SOS.
