A hegyoldalba vésett majd’ 20 méter magas elnöki fejek ötletével egy dél-dakotai történész, Doane Robinson jött fel az 1920-as évek elején. A projekt célja az volt, hogy fellendítsék az állam turizmusát, az eredetileg kiválasztott helyszínt – a Fekete-hegyek között található Tűhegyeket – azonban a végrehajtó szobrász, Gutzon Borglum ellenezte, mondván, az Államok négy legnagyobb elnökének grandiózusabb megoldás és helyszín dukál. Borglum volt az, aki aztán kiválasztotta az 1745 méter magas Rushmore-hegyet – főleg a hegy finomszemcsés, könnyen faragható gránitfala miatt.
Borglum először egy 1:12 méretarányú gipsz maketten tervezte meg az elnökök szobrait, majd 1927. október 4-én, több mint 400 munkás segítségével nekilátott a mű kifaragásának. A munkálatok alatt a hegyoldalból durván 450 000 tonna követ hasítottak le, a többségét dinamit segítségével – fúrót és vésőt csak a legvégső fázisban használtak. Noha a makett viszonylag jó támpontot adott neki a várható végeredmény és az összkép tekintetében, Borglum nem volt hajlandó egyszerre nekilátni a fejek kifaragásának. Inkább egyesével alkotta meg az arcképeket, adott esetben menet közben változtatva az eredeti terveken – így történt, hogy Jefferson és Washington a kezdeti elképzeléshez képest „helyet cseréltek” a hegyoldalon.
Borglum a munkálatok vége előtt, 1941 márciusában meghalt, így az emlékművet végül a fia irányításával fejezték be 1941. október 31-én – elsősorban pénzhiány miatt. Az eredeti tervekben ugyanis nemcsak az elnökök fejei szerepeltek – Borglum a négy elnök teljes felsőtestét is beleálmodta a gránitba, a második világháború azonban közbeszólt, a Kongresszus pedig megvonta a grandiózus projekt támogatását.
A Rushmore-hegyi emlékmű már a tervezési fázisban az Államok egyik legellentmondásosabb műemlékének bizonyult. Problémás volt egyrészt a helyszín – valamint a tény, hogy amerikai elnököknek adóznak annak a földnek a kellős közepén, ami száz évvel korábban még a Lakota indiánok fennhatósága alá tartozott, és a bennszülött amerikaiak számos hősüknek emeltek szobrot a környéken. Ezt a meglehetősen kirekesztő és rasszista képet árnyalta tovább az, hogy Borglum aktív tagja volt a Ku Klux Klánnak. Az is indulatokat keltett, hogy a projektet jóváhagyó Kongresszus a szobrász belátására bízta, hogy melyik négy elnök került majd fel a hegyoldalra – csak annyit kötöttek ki, hogy George Washington mellett két demokrata, és egy republikánus elnöknek kell szerepelnie.
Ma a Rushmore-hegy éves szinten több mint kétmillió látogatót vonz a világ minden tájáról – a tömegek igényeinek kiszolgálására pedig egy egész központot létesítettek az emlékmű körül. És akárcsak a kezdetekben, a hegy még mindig áldozatául esik a költségvetési megszorításoknak – olyannyira, hogy az emlékmű tisztítását és zúzmótlanítását csak hat-hét évente egyszer hajlandó a szövetségi állam végrehajtatni.
Halloween alkalmából pedig:
