John Glenn 1921. július 18-án született az Ohio állambeli Cambridge-ben. Alkalmazott matematikát tanult, pilótaengedélyét pedig a Muskingum College-en szerezte meg – a felvett fizika kurzus részeként. Az Egyesült Államok 1941-es hadba lépése után otthagyta az egyetemet, és beállt a légierőhöz. Innen került át a háború alatt a haditengerészethez, majd annak ellenére, hogy nem diplomázott le, 1959 áprilisában a NASA-hoz.
1962. február 20-án a Friendship 7 fedélzetén ő volt az ötödik ember az űrben, és az első amerikai, aki pályára állt a Föld körül. A Friendship 7 kicsivel kevesebb, mint öt órát töltött el az űrben, háromszor megkerülte a Földet, majd ismét belépve a légkörbe leszállt az Atlanti-óceánon.
Glennt visszatérése után nemzeti hősként ünnepelték, és kis idő múlva a Kennedy-klán tagjai is elkezdték keresni a társaságát – ráérezve a fiatal pilótában rejlő politikai ambíciókra és lehetőségekre. Glenn hat héttel John F. Kennedy 1963-as meggyilkolása után kilépett a NASA-tól, és képviselői álmokat dédelgetve hazatért Ohióba. Politikai pályafutásának csúcsát 1974-ben érte el, amikor szenátorrá választották – 1999. január 3-ig volt hivatalban.
Az 1998-as STS-95 névre hallgató Discovery-misszió elsődleges célja az volt, hogy megfigyeljék a fedélzeten utazó asztronautákban lezajló fiziológiai változásokat. A kísérletben az űrveterán Glenn-nek különösen fontos szerepet szántak, hiszen igaz, hogy kiváló fizikai kondícióban volt, de 77 évesen ő volt a legidősebb asztronauta a Föld történelmében.
A Discovery hét fős legénysége összesen tíz napot töltött az űrben, a NASA irányító központja pedig minden reggeli ébresztőt egy-egy asztronautának szentelt – a NASA még az 1962-ben elinduló Gemini-program alatt vezette be azt a hagyományt, hogy a legénységet reggelente zenével ébreszti, a dalokat pedig kimondottan az asztronauták kedvéért választották. Glenn-nek a küldetés alatt két ébresztője volt: az ötödik napon az ő tiszteletére szólt a „Moon River”, a kilencediken pedig a „Voyage Into Space”. Az STS-95 azonban nem csak a veterán Glenn miatt volt történelmi, ugyanis a legénység tagja volt Pedro Duque, az első spanyol, akit kilőttek a világűrbe. Őt a harmadik nap a „Cachito” ébresztette Nat King Cole előadásában, majd a küldetés zárónapján az ő tiszteletére szólalt meg a „La Cucaracha” is.
Az STS-95 emblémájának tervezésénél a NASA az űrveterán Glenn munkássága előtt akart tisztelegni, amikor a logóba belefoglaltatták a hetes számot. Glenn ugyanis tagja volt annak a történelmi „Mercury Seven”-csoportnak, akik az Egyesült Államok első asztronautái voltak az 1950-es évek végén. A csapatból már csak két legenda, Scott Carpenter és John Glenn van köztünk.
