Alphonse Gabriel Capone olasz bevándorló családba született 1899. január 17-én, Brooklynban. Gyermekként Capone fékezhetetlen és kalandvágyó volt, ami odáig vezetett, hogy 14 éves korában kirúgták az iskolából. A fiatal fiú ekkor ismerkedett meg Brooklyn alvilágával, majd a ’20-as évek elején Chicagóba költözött, hogy végre „nagyban” is kipróbálhassa magát – alkoholcsempészettel, prostik futtatásával, és hamisítással kezdett el foglalkozni, és rövid idő alatt felhívta magára mind a chicagói bandák, mind pedig a hatóságok figyelmét.
A rendőrség helyzetét Caponéval kapcsolatban több dolog is nehezítette. Egyrészt, ahogy egyre magasabbra mászott a bűnügyi ranglétrán, úgy lett egyre több „fizetett barátja” politikai és rendőrségi körökben – másrészt pedig óriási összegeket költött jótékonyságra, így a közvélemény szemében egyfajta modern kori Robin Hoodként élt.
Capone tehát, akármennyire is köztudott volt a tevékenysége, sokáig „megfoghatatlannak” bizonyult – végül pedig nem a gyilkosságok, a megvesztegetések, vagy a csempészett alkohol, hanem a könyvelés okozta a vesztét. Noha megpróbálta befolyásolni az esküdtek kiválasztási folyamatát (majd több esküdtet meg is vesztegetett), maratoni hosszúságú tárgyalás után végül 1931. október 17-én bűnösnek találták öt rendbeli adóelkerülés vádjában, és 11 évnyi börtönbüntetésre ítélték.
Büntetésének első három évében több börtönt is megjárt, majd 1934. augusztus 11-én átszállították az Alcatrazba. Míg az előző intézményekben Caponénak lehetősége volt kapcsolatot tartania kinti kollégáival, és különleges bánásmódban részesült, az Alcatraz igazgatója pont Capone „kedvéért” szigorított a börtön biztonsági protokolljain, és véget vetett a kivételezésnek. Arról nem is beszélve, hogy a szesztilalom 1933 decemberében véget ért, így Capone elesett elsőszámú bevételforrásától.
A „Szikla” megtörte és végérvényesen letaszította Caponét a trónról. A kivételezésnek vége volt, új szívességeket pénz híján már nem tudott magának vásárolni, rabtársai pedig egyértelműen a tudomására hozták, hogy a továbbiakban nem kívánják megtartani a három lépés távolságot. A presztízs- és pénzveszteség mellett Capone helyzetét tovább nehezítette, hogy egészsége az utolsó évekre nagyon leromlott: még a ’20-as évek elején diagnosztizáltak nála szifiliszt, ami börtönbüntetése végére annyira előrehaladott állapotba került, hogy Capone az utolsó évét gyakorlatilag végig a gyengélkedőn töltötte – teljesen zavart elmeállapotban.
Caponét 1939. november 16-án szabadlábra helyezték, régi munkájához azonban már képtelen volt visszatérni. Egy pszichiátriai szakvélemény szerint a halála előtti évben Capone mentálisan egy 12 éves gyerek színvonalán állt. A chicagói alvilág egykori királyával végül szívelégtelenség végzett 1947. január 25-én.
