A napraforgó – Helianthus annuus -háziasításának történetét genetikai bizonyítékokkal támasztotta alá Benjamin Blackman, az Indiana Egyetem biológus kutatója.
A napraforgó eredetéről akkor kezdtek vitatkozni tudósok, amikor mexikói és észak-amerikai, Kolumbusz megérkezése előtti időkből származó régészeti lelőhelyeken egyaránt találtak bizonyítékokat a növény nemesítésére.
Sokáig azt a nézetet fogadták el tudományosan, hogy Észak-Amerikában és Mexikóban függetlenül háziasították a napraforgót. Alternatívaként felmerült, hogy a spanyol gyarmatosítás által létrehozott kereskedelmi útvonalakon szórhatták szét magjait Észak-Amerikában.
Az Indiana Egyetem biológuscsapata három gént talált, ami a sárga virágú növény háziasításához kötődik, valamint 12 semleges markert azonosított az összes háziasított fajtában.
A DNS-elemzéssel kiderült, az ősi északamerikaiak keleten már akkor termesztették a növényt, amikor a spanyol telepesek még meg sem érkeztek az Újvilágba.
