Csak 55 évet élt, mégis az egyik legtermékenyebb író a magyar irodalomban. Több mint hatvan regényt írt, novellái és elbeszélései meghaladják a háromezret, mellesleg újságíróként rengeteg publicisztikát írt.
Felvidéki eredetű nemesi családból származik, Nyíregyházán született 1878. október 21-én. Apja, idősebb Krúdy Gyula dzsentri, anyja, Csákányi Julianna paraszti származású volt – a család egyik szolgálója, aki csak a tíz gyermek megszületése után ment hozzá Krúdy apjához. Gyerekkorát a Nyírségben és a Szepességben töltötte. Történetei többsége is itt játszódik.
15 éves korában novellája jelent meg a Szabolcsi Szabadsajtóban, a gimnáziumban lapot szerkesztett, 17 évesen nagyváradi újságíró (Szabadság) lett belőle – riporter és korrektor.
1896-ban, a millennium évében költözött Budapestre. Eleinte szegénységben tengődött, de aztán bohém életet kezdett élni: egyre többet keresett, de azt el is költötte. Nem tudott a pénzzel bánni, de ettől függetlenül méltósággal élte az éjszakai életet. Első novelláskötete alig 20 éves korában jelent meg (Üres a fészek és egyéb történetek). 1896-ban a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert.
Gyula fiával – egy korabeli felvételen:
Az irodalomtörténészek szerint magányos ember volt, nem volt igaz barátja, és bár kétszer nősült, családi élete sem volt boldog. 1899. december 27-én Spiegler Bella tanítónőt vette feleségül, majd tőle elvált és 1919. július 12-én Rozsa Zsuzsannát választotta hitvesének (ő 21 évvel fiatalabb volt nála). 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya, 1919-ben pedig második feleségétől Zsuzsanna.
Legendás volt éjszakai élete, rengeteg nővel volt dolga, nagyon jól bírta az italozást, igazi ínyenc volt a gasztronómiában is. Eközben rengeteget írt, sokan csodálták, hogyan képes ezt egyszerre tartani.
Krúdy stílusa
Valóság és illúzió, jelen és múlt, pontos megfigyelés és impresszionista látomás, ősiség és modernség, nemzeti és egyetemes emberi, realista látás és romantikus hangulat – együtt, egyszerre van jelen a Krúdy-regényékben, Krúdy-novellákban.
„A lélek észrevétlenül és tudatlanul komponál meséket, melyekből mint földöntúli zene csendül elő a hullámmormolás, a nyírek susogása és a víz felől kerekedő esti szellő danája, mintha ezer fátyolszöveten át hallgatnánk túlvilági szellemek muzsikáját, s elmosódottan, halkan szűrődik a légen át egy távoli faluból az esti harangszó” – egyfajta vallomás Krúdy részéről.
Szindbád-jelenet:
„Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek… Ez a világ, amit ő álmodik, a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk elől sóhajt el innen… ” – írta róla Kosztolányi Dezső.
Krúdy sajátos irodalmi stílusát nem lehet beilleszteni egyik műfajba sem. Nyelvezete különlegesen színes, sejtelmes világokat, helyszíneket tár elénk. Lírai sorok jellemzik regényeit és novelláit. Cselekményei egy-egy hangulatot tükröznek, nincs keretbe foglalva egy története sem. Ady Endre A vörös postakocsi című művéről így ír: „a műfajszabályok ellen elkövetett pompás kihágás”.
Cselekvés helyett inkább átélnek egy-egy helyzetet, egy-egy hangulatot a szereplői. A Krúdy által megálmodott világ hősei céltalan életű ködalakok, a régmúltból visszamaradt figurák. Nem is igen élnek benne a társadalomban, a való világ idegen testként ékelődik az életükbe. A történet a hangulatnak van alárendelve.
Impresszionista próza az övé, szecessziós, romantikus, szürrealista elemekkel. Még a freudi lélektani elemzést is felhasználta alakjai ábrázolásakor.
Krúdy és a kulináris élvezetek – anekdoták az íróról:
Folyamatos anyagi bizonytalanság
Munkatársa volt – sok másik mellett – a Nyugat című folyóiratnak is, de nem mondható igazi „nyugatosnak”. 1911-ig mintegy 40 kötete jelent meg, de elképesztő termékenysége miatt halála után évtizedekkel is kerültek elő meg nem jelent novellák, különféle írások. Jókai volt a példaképe, szeretett volna száz regényt maga mögött tudni.
Legismertebb műve a Szindbád-sorozat volt, legjobb regényének az 1913-as A vörös postakocsi címűt és annak folytatását az 1917-ben megjelent Őszi utazások a vörös postakocsin-t tartják.
1916-ban Ferenc József irodalmi díjban részesül, majd a Margitszigetre költözik (1914-ben egyébként hazaköltözött és Szabolcsban élt). Színpadi művet éppúgy írt, mint színházi kritikát, novellát, elbeszélést, regényt, riportot.
1919-ben írásaiban kiállt az őszirózsás forradalom mellett, emiatt később kegyvesztett lett, volt, hogy se gáz, se villany nem volt a lakásában. Sokszor magának kellett pénzt gyűjtenie egy-egy könyve kiadásához, ez nem mindig járt sikerrel.
A 20-as években is bámulatos munkabírással dolgozott, ekkor jelent meg a Hét bagoly (1922), az Álmoskönyv (1925), a Valakit elvisz az ördög (1928), a Boldogult úrfikoromban (1929).
Ákos hangoskönyve Krúdy novelláiból:
1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Ekkor már betegeskedett, szíve és mája is gyengélkedett, több hónapot töltött a Liget-szanatóriumban (erről ír a Purgatórium című kisregényében).
1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva, és a díjért kapott összeg csak ideig-óráig volt elegendő. Óbudára költözött a családjával, Az élet álom című kötetét saját költségén adta ki. Újra inni kezdett, mellette néhány mecénás támogatta. Állítólag egy katonatiszttel kardpárbajt vívott, és meg is nyomorította azt.
1933. május 12-én, amikor már kilakoltatási parancs volt ellene a hátralékai miatt, hajnalban, 55 évesen hunyt el.
A nagy remekmű-sorozat, a Szindbád-novellák
Krúdyt az Ezeregyéjszaka című mese és novellagyűjtemény ihlette a novellafüzér megírására, és a főhős kiválasztására.
Szindbád sehol nem tud megállapodni – ebben hasonlít az íróra, igaz, Krúdy tagadta, hogy saját magát formázta volna meg. Az irodalomtörténészek szerint ez nem biztos, hogy így van.
Szindbád a korai novellákban felkeresi azokat a nőket, akiket szeretett, újra át akarja élni a múltat, amit utólag szépnek talál, mivel a jelen már nem tartogat számára semmi vonzót.
Mindent átélt már az életben, amit lehetett. A Szindbád-novellákban valamiféle mélabú, lemondás, kiábrándultság, csalódás: újra rá kell döbbennie saját boldogságkeresésének illuzórikus voltára.
A Szindbád című film ebédjelenete:
Második útján egy húsz esztendővel korábbi emlékének helyét keresi fel egy alföldi akácfás kisvárosban. Csak emlékfoszlányok idéződnek fel benne.
Az idősíkok gyakran összekeverednek, az idő mintha megállna. Utazásával Szindbád egyszerre menekül és keres: menekül az élet kilátástalansága elől és sóvárog az új iránt, romantikus szerepekben tetszeleg, hazudozik a nőknek, de mindig ki kell ábrándulnia.
Szindbád a kulináris élvezetek felé fordul (mintha valóban Krúdyról szólna), de minden próbálkozása ellenére az élet egyre inkább sivárrá válik. A Szindbád-novellák ironikus kritikát mondanak a múltba temetkező nemesi világról.
A Szindbád ifjúsága 1911-ben, a Szindbád utazásai 1912-ben, a Szindbád megtérése 1925-ben jelent meg.
A sorozatot megfilmesítették, Huszárik Zoltán rendezésében 1971-ben került a mozikba.
A főszereplők: Latinovits Zoltán, Dajka Margit, Ruttkai Éva. Az operatőr Sára Sándor volt. A felhasznált videók is a remekműből valók.
A filmet díjazták Milánóban, Aucklandben, Atlantában, Mannheimben, és természetesen idehaza is megkapta a Filmkritikusok díját a rendezés, az operatőri kategóriában, valamint Dajka Margit a legjobb női alakításért kapott elismerést.
A vörös postakocsi (1913)
1913-ban a „pesti vásárt” akarta regénybe fogni, tehát valóságos eseményhez nyúlt. Mégis, a realista szándék mellett utasait a vörös postakocsi álombeli tájak felé, ábrándokba viszi.
Szereplői jórészt élő alakok: Alvinczi Eduárdot Szemere Miklósról, a híres kártyásról és zsokéról mintázta; Rezeda Kázmér alakmás, mint Szindbád, a Pattantyús-utcai hölgyek is élő alakok – de végletesen elregényesítve és időtlenítve.
Emberről, világról mindent a férfi és a nő kapcsolatán keresztül mond el Krúdy, miközben a szereplők a bohém, a bűnös, a szenvedélyes, az önpusztító rétegek közül kerülnek ki.
Példátlanul sikeres könyv volt, nyolc hónap alatt három kiadást ért meg, „minden nő olvasta, még a leányiskolák is” – a kortársak emlékezése szerint.
AJÁNLOTT LINKEK, FORRÁSOK:
Krúdy Gyula prózája
Egy páratlan életpálya
Krúdy könyvei, amelyek elektronikusan is elérhetőek, olvashatóak
A vörös postakocsiról
Szindbád – Huszárik Zoltán filmje
