Tudomány

Az utolsó magyar kolerajárvány (1872)

Magyarország, szeptember 14. – A nagy járvány után hat évnek kellett eltelnie, míg a demográfiai adatok helyreálltak eredeti állapotukra.

Mit kell tudni a betegségről?

A kolerát a Vibrio cholerae baktérium okozza, amely elsősorban a belekben található. A kórokozót 1884-ben fedezte fel Robert Koch. Alapvetően higiéniai deficit útján alakulhat ki, hiszen elsősorban széklettel, szennyvízzel és az ezekkel érintkező nyers élelmiszerek révén terjed – emberről emberre nem. Kiindulópontjai általában a meleg tengerpartok, innen terjedt tovább Európában és Ázsiában felbukkanása után mindig. Két fajtáját ismerik a betegségnek: az európai (cholera nostras) csak a nyár második felében észlelhető, míg az ázsiai (cholera asiatica) kolera egész évben.

A betegség súlyos hasmenéssel és hányással jár, gyors kiszáradáshoz vezet, könnyen össze lehet téveszteni más trópusi betegséggel. Megfelelő táplálkozással és tisztálkodással megelőzhető, éppen ezért azok a területek, főleg a nyomornegyedek vannak veszélyben, ahol ezek a feltételek nem állnak fenn.

A fertőzés lappangási ideje néhány nap, de néha enyhe hasmenés képében hosszabb időre is elhúzódhat. A beteg – a hasmenés mellett – hányingerrel küzd, üresnek érzi a gyomrát, majd végtagjainak izmai összehúzódnak. A kolerával fertőzött beteg forróságot érez, a teste hőmérséklete megemelkedik, a légzés és a pulzus is szaporább lesz egy idő után. Súlyos esetben alig egy nap alatt rosszabbra fordulhat a beteg állapota, a vér besűrűsödik, a vizeletválasztás szünetel, ez pedig halálhoz vezethet, a kezeletlen betegek 60 százalékánál. A forró területeken a gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, valamint a terhes nők, hiszen nekik nem lehet védőoltást adni.

A kolera terjedése a világban

Az ázsiai kolera pusztításait már időszámításunk előtt 400 évvel is feljegyezték (sőt, egyes források szerint 600-ban, a Gangesz völgyében), a betegség legtöbbször India északi részén pusztított. Európába 1829-ben jött át, a harmincas évek elején Oroszország egész területén, majd Svédországban, Bécsben, Berlinben és Angliában pusztított. 1831-ben jelent meg Magyarországon, egy évvel később már behurcolták Amerikába is, New York és Philadelphia környéke szenvedett tőle.

Franciaországban 55 ezer ember kapta meg a betegséget, de Ázsián kívül az 1850-es évek közepéig nem jelent meg újra. 1963-ben egy mekkai zarándoklat tagjainak „hála” újabb nagy járványok alakultak ki. A mekkaiak közül 30 ezren haltak meg, az onnan menekülők Egyiptomtól Amerikáig vitték a kórt. Az 1860-as évek végén, az 1870-es évek elején (ismét Mekka miatt) egymillió ember halt meg. Sok halálos áldozatot követelt a kolera az 1880-90-es években is.

A betegség manapság is nagy veszélyt jelent. Indiában és a világ más elmaradott területein, a szegénynegyedekben többször is feltűnik, ha az emberek tisztítatlan vizet isznak, vagy romlott ételeket esznek. A 19. századtól kezdve hat nagy kolerajárvány pusztított, 46 millió ember halálát okozva. Indiában 1961-ben a betegség egy új változata is megjelent.

A legutóbbi nagy járvány 1991-ben volt Peruban és Latin-Amerika egyéb területein. A halottak száma meghaladta a 400 ezret. Romániában 1986-87-ben a Duna-deltában jelent meg.

Szerelemről, háborúkról, betegségekrő/tragédiákról szól Gabriel Garcia Marquez Szerelem a kolera idején című regénye, amelyből film is készült – íme ennek bemutatója:

Az utolsó kolerajárvány Magyarországon

Magyarországon 1831-ben jelent meg először a kolera, a pestis után ez volt a legsúlyosabb fertőző világjárvány, amely hazánkat is elérte.

Ekkor már érkeztek aggasztó hírek a kolera pusztításairól, és az is nyilvánvaló volt, hogy a felvilágosult abszolutista hatalom által megteremtett közegészségügy nem állt a helyzet magaslatán. A lakosság több mint 70 százaléka csak szűretlen vizet fogyasztott, a közterületek mocskosak voltak, nem létezett korszerű csatornahálózat, így az általános higiéniás helyzet kiváló táptalajt biztosított a kolerajárvány kitöréséhez.

A hatalom megelőző jellegű rendeletek kibocsátásával, felvilágosítással igyekezett a halálozás mértékét csökkenteni. 1831-ben vesztegzárat rendeltek el, strázsákat állítottak őrszolgálatba, valamint falvakat árkoltak körül. A közhiedelem a megelőzés hatékony módszerének tartotta a fokhagyma és a pálinkába áztatott borókabogyó fogyasztását is.

Magyarországon az utolsó nagy kolerajárvány 1872. szeptember 14-én tört ki, és két éven át tombolt. Ez volt a legsúlyosabb járvány, megfékezése után hat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az ország lakossága elérje a korábbi lélekszámot. A 19. században az „epés hányásként” is ismert kolera áldozatainak száma elérte az egymilliót. A betegséggel szemben csak 1892-re sikerült eredményesen felvenni a küzdelmet. Ekkor már elrendelték a közterületek takarítását, ajánlották a tiszta víz fogyasztását, a betegeket pedig ideiglenes kórházakban helyezték el.

Az, hogy 1872 és 1874 között hányan haltak meg, nem lehet biztosan tudni, bár az egyik forrás meglepően pontos adatokról ír: az 1831-es járvány esetén 536 517-en betegedtek meg, a betegek fele meghalt. Az 1872-1873-as pusztításban 431 406 betegről tud a forrás, 181 672-en meghaltak. Más források úgy tudják, a halálos áldozatok száma meghaladta a 250 ezret is.

AJÁNLOTT LINKEK:

A betegségről
Az utolsó magyarországi járványról
Magyarországi járványok

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.