A jelentés szerint e mikroszkopikus élőlények mennyisége világszerte évente egy százalékkal csökken. 1950 óta a fitoplankton össztömege 40 százalékkal lett kevesebb, leginkább a klímaváltozás gyorsulása miatt. A csökkenés mindent érint felfelé a táplálékláncban, beleértve az embert is.
A fitoplankton kritikus része bolygónk ellátórendszerének, a belélegzett oxigénünk felét termeli, elnyeli a légköri szén-dioxidot, és végső soron minden halászat rajta alapszik.
A fitoplanktonok csökkenéséről szóló tanulmány műholdas felvételeken és 1899 óta ismert viuális méréseken alapul.
A műholdas felvételek előtti időkben egy 20 centiméteres fehér korongot süllyesztettek le a vízbe addig, amíg a megfigyelő már elvesztette szem elől. Ennek mélysége – vagyis ameddig a fény behatol az óceán felső rétegébe – jó mérőszáma a fitoplanktonokban lévő klorofill koncentrációjának: minél kevésbé volt átlátszó a víz, annál több volt a plankton.
A fitoplankton egysejtű növények tömege, amely az óceánok felszíni vizeiben többnyire sodródik az áramlatokkal, de egy részük némi mozgásra is képes. Mint minden növény, a fotoszintézis folyamatában napfény segítségével szén-dioxidból és vízből állít elő szerves anyagot, növekedéséhez tápanyagokra is szüksége van.
