A népszerű sorozatokban visszatérő elem, hogy a bűnözők és drogkereskedők eldobható mobiltelefonokat használnak annak érdekében, hogy beszélgetéseik rejtve maradjanak a rendfenntartó szervek elől. Az IFLScience annak járt utána, hogy tényleg lenyomozhatatlanok-e ezek a készülékek.
Ami megkülönböztette az eldobható mobilt egy hagyományos készüléktől, az a SIM-kártya volt, ugyanis itt nem egy mobilszolgáltatóval szerződött le a felhasználó, hanem pusztán megvásárolt egy kártyát, amit később bármiféle papírozás nélkül használaton kívül helyezhetett.
Az ok, amiért olyan népszerű volt, ugyanaz volt, mint a készpénz esetében: vagyis, hogy szinte lenyomozhatatlannak hitték. Amennyiben a bűnözők megsemmisítették a SIM-kártyát vagy a készüléket, a rendőrség tárgyi bizonyíték hiányában tehetetlen volt, hacsak nem kapták lencsevégre a térfigyelő kamerák a férfit a bűntett elkövetésekor, vagy a mobil megvásárlásakor.
Shanal Aggarwal kiberszakértő szerint ugyanakkor ezek a készülékek sem jelentenek teljes védelmet.
Ugyan az eldobható mobilok magasabb szintű anonimitást biztosítanak a hagyományos telefonokhoz képest, nem teljesen nyomon követhetetlenek. A bűnüldöző szervek különféle módszerekkel lekövethetik ezeket is: erre szolgálnak a hívásrészletező nyilvántartások (CDR), a helymeghatározó eszközök, és a magukat mobiltoronynak álcázó Stingray eszközök is.