A Vodafone újgenerációs mobilhálózata hivatalosan október 17. óta érhető el Budapesten: a cég összesen 33 darab 5G bázisállomást telepített és kapcsolt hálózatba. A brutálgyors (a maximális letöltési sebesség elméletben meghaladhatja az 1,4 gigabit per szekundumot) mobilnet a Red Live, Red Live+ és Red Infinity Pro előfizetésekkel érhető el, illetve a Business Red 5GB, a Business Red 20GB, a Business Red Superior és a Business Red World csomagokkal rendelkező felhasználók tudják kipróbálni.
Már persze akkor, ha sűrűn tartózkodnak a belvárosban, illetve a Dunához közel, ugyanis egyelőre csak ezeken a területeken biztosít lefedettséget a szolgáltató – a III. és IV. kerületben például már hiába vártuk, hogy a térerő pálcikái mellett felbukkanjon az 5G ikon, sőt a telefonunk már a VI. kerületben található Nyugatinál is csak a 4G hálózatra tudott felcsatlakozni.
Ahol van, ott tényleg brutálgyors
A tesztünkhöz egy Huawei Mate 20 X 5G okostelefont vettünk igénybe, az Astoriáról indulva kezdtük a sétánkat, és a jó háromórás túránk alatt tényleg olyan letöltési sebességeket értünk el, amihez hasonlót korábban csak nagyon komoly vezetékes net esetében láttunk. A legjobb eredményt rögtön a kiindulópontunkon értük el, a Buda felé tartó buszok megállójától alig pár méterre. Itt a letöltési sebesség stabilan hozta a 670 Mbps értékét, ami közel 84 MB/s-ot jelent, és a telefonon teljesen váratlanul felbukkanó 700 MB-os frissítés arra is lehetőséget adott, hogy élesben teszteljük ezt a sebességet:
Hogy érezzük, mennyire komoly teljesítmény ez egy mobilhálózattól, vegyünk egy átlagosnak még ma sem nevezhető 500 megabites otthoni vezetékes netet, amiből az elmúlt két és fél évben 472 Mbps volt a maximum, amit ki tudtunk sajtolni. Ehhez képest a Vodafone 5G-je 70 százalékkal jobb teljesítményt nyújtott, méghozzá kábel nélkül, a „levegőből”. Hasonló eredményt csak akkor lehet elérni vezeték nélkül, ha előfizetünk egy minimum 1 gigabites vezetékes csomagra, és szerzünk egy olyan drágább routert, ami egy wifi hálózaton keresztül képes kiszolgálni ezt a sebességet. Fontos még, hogy ahol az 5G simán hozta a 670 Mbps-ot, ott a mára teljesen bevettnek számító 4G nem nagyon akart 60 megabit felé szaladni.
De a Vodafone újgenerációs hálózata nemcsak az Astorián, az egyik bázisállomáshoz közel muzsikált jól. A Ferenciek terén még gond nélkül hozta az 500 Mbps feletti számokat, az Erzsébet hídon is bőven 400 felé mászott, sőt itt még a feltöltési sebességgel is sikerült elérnünk a 100 Mbps-t, ami tényleg kimagasló eredmény. Az ellenkező irányban, a Blaha Lujza téren még 400 megabitet mértünk, viszont a Rákóczi úton a Keleti pályaudvar felé már csak 4G-t találtunk, és a körúton sétálva sem tudtunk felcsatlakozni az 5G-re.
A Madách Imre téren ezzel szemben még simán megvolt az 500 Mbps letöltési sebesség, a feltöltés itt is rendre meghaladta a 90 Mbps-t, és a Battyhány térnél tapasztaltuk először, hogy 200 alá megy a letöltési sebesség. Ezzel szemben a Szent Gellért téren majdnem megvolt a 300 Mbps, a Vodafone irodaházával szemben, a budai oldalon pedig 379 megabitet mutatott a mérésre használt a szoftverünk.
Nem mindegy, milyen telefont használunk
A városban mért sebességek persze nem érhetők el akármilyen telefonnal. Az 5G vadonatúj technológia, amit a telekommunikációs cégek csak most kezdenek bevezetni, Magyarország abszolút az élvonalba tartozik azzal, hogy itthon már van kereskedelmi szolgáltatást nyújtó hálózat. A frissesség miatt viszont a legtöbb mobil még nincs felkészítve arra, hogy képes legyen csatlakozni az újgenerációs mobilhálózathoz. 5G-s készülékek ugyan már akadnak, de ezek rendre a gyártók felturbózott csúcsmodelljei, méghozzá a megszokottnál is borsosabb árcédulával.
A Vodafone jelenlegi kínálatában két olyan készülék található, amivel kihasználható a budapesti 5G: a dupla képernyős LG V50 ThinQ, illetve a Huawei Mate 20 X 5G. Mi az utóbbit használtuk a tesztünkhöz, és az egyik legfontosabb tudnivaló ezzel a készülékkel kapcsolatban, hogy egy tavaly bemutatott mobil 5G-s változatáról van szó. Éppen ezért erre a készülékre még nem vonatkoznak a Mate 30 telefonokat kiherélő amerikai szankciók, azaz megtalálható rajta az összes Google-alkalmazás, és jó eséllyel még idén megérkezik rá az Android 10 az EMUI 10 kezelőfelület kíséretében.
A telefon a kiváló Huawei Mate 20 Pro nagytestvére, és itt a nagy nem átvitt értelemben értendő, hiszen egy 7,2 hüvelykes kijelzővel megáldott mobilról van szó, egy igazi tepsiről, amivel simán lehet akár pingpongozni is. Cserébe az OLED panel átlagon felüli képminőséget biztosít, és a hardver további részeire sem lehet panasz: hét nanométeres gyártástechnológiával készült, tehát energiatakarékos Kirin 980 processzor, 8 GB RAM, alapból 256 GB háttértár, és ott vannak a hátlapi Leica lencsék is, összesen három darab (40 megapixeles széleslátószög, 8 megapixeles telefotó, 20 megapixeles ultraszéles), amikkel a Huawei telefonokhoz méltó remek képek lőhetők mindenféle körülmények között.
amivel a telefon a takarékos chipeknek és az OLED kijelzőnek hála közel két napig képes kitartani. Ha valakit nem zavar a méret, és egy minden elemében kiemelkedő telefonra vágyik, méghozzá 5G-vel megspékelve, annak ez a mobil remek belépő lehet az újgenerációs hálózatok világába. Persze az ára ennek is borsos, hűségidő és akciók nélkül általában 415 000 forintot kérnek érte.
De az 5G-nek amúgy van értelme?
Ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor az 5G mobilon amolyan úri muri. Nemcsak azért, mert jelenleg mindössze Budapest belvárosában érhető el, de emellé tegyük fel a kérdést magunknak: tényleg szükségünk van 670 megabites vagy ennél gyorsabb letöltésre mobilon? Persze tök jó, ha másodpercek alatt lenn van a frissítés, meg a sorozatepizódok a Netflixről, de valójában a jóval alacsonyabb sebességű, de még így is kifejezetten gyors 4G is simán kielégíti az igényeinket.
Bár a technológiát élesben a telekommunikációs cégek és a telefongyártók aknázzák ki először, az 5G valójában nem azért jött létre, hogy még gyorsabb legyen a net a telefonjainkon. Ez csak az első, legkevésbé fontos lépés az újgenerációs hálózatok messzire érő útján. Ez a rendszer elsősorban nem az embereknek készült, hanem az IoT (Internet of Things) eszközöknek, a hálózatba kötött gépeknek: a jövőben 5G-s hálózaton keresztül fognak kommunikálni a szerverek, a jövő önvezető autói, az okos otthonok mindenféle berendezései és az okos városok olyan villámgyors adatforgalmat igénylő megoldásai, mint a közlekedés-irányítás, a biztonsági kamerák és még sorolhatnánk.
A technológia legnagyobb előnye valójában nem is a mostaninál jóval nagyobb adatsebesség, hanem az egészen minimális, akár 10 milliszekundum alá lecsökkenthető késleltetés (latency), ami azt jelenti, hogy a gépeink villámgyorsan tudnak kommunikálni egymással. A jövő hálózatra kötött önvezető autója így azonnal képes lesz érzékelni, ha pirosra vált a lámpa, vagy ami még fontosabb, szinte valós időben tudja követni más járművek mozgását és helyzetét, ami segíthet elkerülni egy balesetet.
A Budapesti beüzemelt első 5G-nek ilyen téren persze még bőven van hová fejlődnie, hiszen a jelenlegi hálózat még nem igazán alkalmas arra, hogy kiszolgáljon például egy távolról végzett műtétet, ahol a rendszernek 1 ezredmásodperc pontossággal kell lekövetnie az orvos mozdulatait, de ezt elvárni még korai is lenne a jóindulattal is alfatesztnek nevezhető kereskedelmi hálózattól.
A késleltetés melletti másik fontos tényező, hogy az 5G nemcsak villámgyors kommunikációt tesz lehetővé a hálózatra kötött gépek között, de képes egyszerre akár több millió IoT eszköz zavartalan működését biztosítani. A jelenlegi 3G és 4G hálózatokat nem erre tervezték, az 5G viszont már egy teljesen más fokozat, hiszen a felhasználók igényei mellett már a gépek „szükségleteit” is kielégíti, az elterjedése pedig legalább akkora változást fog hozni az életünkbe, mint az internet megjelenése.
Az 5G ma még felesleges villogásnak tűnhet, de egyáltalán nincs messze az idő, mikor a technológia már nemcsak a gyors letöltésről fog szólni, hanem a szórakoztatóipar és más területek teljes reformjáról.
