Tech

HP Pavilion x2 10 teszt: minek nevezzelek?

Leteszteltük a HP tablet-laptop hibridjét. Már csak azt nem tudjuk, hogy olcsó laptop, vagy erős tablet: ettől függ az értékelés is.

A netbookok bukását, majd a tabletek felemelkedését követően lassan új kategória férkőzött be a hagyományos laptopok és a táblagépek közé. Eleve furcsa követni, melyik gyártó hová pozicionálja saját hibridjét, egyesek ultramobil laptopként, mások inkább kiegészítővel felruházott tabletként hivatkoznak átalakítható modelljükre.

A HP abból az irányból közelíti meg kommunikációjában a Pavilion x2 10-et, miszerint egy olyan tabletről van szó, amely notebookként is használható a mellékelt billentyűzet segítségével. Az eszközt próbálgatva teljesen helytálló az elhelyezés, teljes értékű laptopként néha egy picit megdöccenne az értékelés, de összességében tényleg ez az a szint, amikor egy táblagép kompaktságát egy picit felturbózva már nem csak tartalomfogyasztásra, hanem valamilyen szintű tartalom-előállításra is használhatjuk.

Összepattintva, szétszedve

Az alap tehát itt is egy tablet, mint ahogy a széttéphető kategóriát elindító ASUS kitalálta, vagy épp a Surface esetében a Microsoft kidolgozta. A Pavilion x2 10 kiépítésében leginkább épp ez utóbbira hasonlít, néhány apró különbséggel (leginkább azzal, hogy ez elérhető Magyarországon, míg a Surface-t már harmadik generáció óta képtelen a határokon belül is elérhetővé tenni a vállalat). Dizájn szempontjából a mobilitást kifejezetten jól szolgálja ki, hogy a Pavilion esetében sincs egy teljesen merev, vastag, nehezékként is funkcionáló billentyűzet, a megoldás inkább az iPad Smart Coverjéhez hasonló. A viszonylag vékony műanyag billentyűzet-tapipad egy olyan “félmerev” borítóban végződik, amely alapesetben teljesen rásimul a tablet hátára. Ha a táblagépes funkciókon túl notebookként szeretnénk csépelni a gépet, a billentyűk tetejénél lévő csatlakozót kell rápattintani a tablet aljára (ezt egy mágneses megoldás is segíti), majd a fél-hajlékony borító részt egyfajta támasztékká hajtogathatjuk, ez állítja be a tabletet laptop-szerű kijelző pozíciójába.

A konstrukció ötletes, bár egy picikét korlátos: a hátlaphoz is mágnesesen rögzíthető “állvány” csak két dőlésszöget tesz lehetővé, amely a felhasználó kedvére állítható, zsanéros notebook-kijelzőkhöz képest nem mindenkinek felel meg, vagy legalábbis nem minden pozícióban. Szintén kicsit problémás ezzel a módszerrel mondjuk ölben használni a gépet (például repülőn vagy más tömegközlekedési eszközön, vagy egy asztal nélküli bárszéken), míg egy fajsúlyosabb, merevebb alsó résszel, és szabadon hajlítgatható kijelzővel bíró notebookkal ilyen helyzetekben is megtaláljuk a módot némi gépelésre. De rendben, pont ezért írtuk, hogy a HP helyesen határozta meg inkább egy extrával kiegészített tabletként az eszközt, tovább nem kötözködünk.

Megbízható útitárs

Hardveresen egy teljesen jó ár-érték arányú eszköznek bizonyult a felturbózott tablet. A négymagos Intel Atom processzor és a 2 GB rendszermemória teljesen elegendő azokhoz a funkciókhoz, amit egy ilyen kategóriájú eszközön használni szokás: a böngészés, az Office használata, a facebookozás zökkenőmentesen működik, és még HD filmek lejátszásakor sem lassult be a rendszer. Arra viszont figyelni kell, hogy a belső 32 gigabájtos tárhelyből a rendszer és az előre telepített alkalmazások miatt nagyjából 01 gigabájt marad szabadon, ezért kifejezetten ajánlatos egy erősebb tárkapacitású microSD kártya használata, szerencsére az x2 10-ből nem spórolták ki a bővítési lehetőséget.

A kijelző 1280×800 képpontos felbontást kapott, és ugyan az érintős kialakítás miatt a csillogú üveg elkerülhetetlen, mégis színgazdag, kontrasztos a látvány. Az előlapon sztereó hangszóró rácsait találjuk, ami a hangkeltést tekintve jó hír, a tabletes “szóljon a hátlap felé” szabványnél jóval tisztábban hallatszik minden – bár persze a méretek miatt koncertes hangorkánt ne várjunk.

A kis hibriden a Windows egy speciális változata fut, melyet a Microsoft kifejezetten az ilyen, tablethez közelebb álló hibridekre szabott. A Windows 8.1 with Bing nevéből egyértelmű, hogy a microsoftos keresővel mixelt változatról van szó, de nyugalom, két kattintással feltehetünk egy Firefoxot vagy Chrome-ot és beállíthatjuk a Google-t alapértelmezettnek, nem kell újra antitröszt-vizsgálatokért kiáltani. A rendszer szintén simán teszi a dolgát, csupán annyi volt a furcsa, hogy egy 64 bites hardverre miért erőltet a Microsoft egy kizárólag 32 bites változatban elérhető Windows verziót, de legyen ez az én problémám, az átlag felhasználó semmit nem vesz észre ebből a kis anomáliából.

Szóval akkor… minek nevezzelek?

Összességében kicsit bajban vagyunk az értékeléssel, főleg akkor, ha notebooknak akarnánk nevezni a Pavilion x2 10-et. Ez esetben ugyanis azért kicsit gyenge az ergonómia a korlátos hajtogathatóság miatt, és hosszabb szövegek begépelésekor azért már érződnek a kicsi, túlzottan hajlékony, valamint pici leütési utat adó billentyűzet határai is. Viszont notebookként kifejezetten olcsónak számít. Tabletként nézve viszont műszakilag teljesen jó az összkép, amelyhez a billentyűzet egy hasznos extraként kapcsolódik. Itt viszont az ár kérdéses kicsit, mivel a 120 ezer forintos ár egy táblagépnél már nem épp egy vásárló-mágnes kategória. Szerencsére bevezető akcióként a 120 ezres árért egy Lumia 530-as telefont is betesznek a csomagba, így már 95-100 ezer forintra csökken a Pavilion x2 10 elméleti ára, ami már nagyjából jó ár-érték arányt eredményez.

Amit szerettünk:
Erős hardver, szép IPS kijelző, a tabletes rész igényes kialakítása, bővíthető háttértár, tablethez képest jó hangzás

Amit kevésbé:
Kevés állítási lehetőséget adó, hosszú távon kényelmetlen billentyűzet, könnyen koszolódó borítás, GPS modul hiánya

Ajánlott videó

Olvasói sztorik