Az összemosásokkal és ezek éveken át tartó temérdek közpénzt felemésztő sulykolásával az előző kormány jó eséllyel még hosszú időre ellehetetlenítette, hogy ezekről a kérdésekről differenciáltan beszélhessünk.
Leó pápa utazását a sajtóban azzal indokolták, hogy a „legfőbb hídverő” kíváncsi a katolicizmus megújulási képességére az elfáradt, kimerült társadalmakban.
A vadásztársadalomnak most kell önkritikusabban részt vennie a vitákban, és tegye saját sorain belül is világossá, milyen határokat tart sérthetetlennek.
A magyar kultúra irányítása újjáépítés előtt áll. De hogy kezdjünk neki? A Hagyományok Háza vezetőjének kultúrpolitikai sorozata erre keresi a választ. 5. rész.
Ha nem tudjuk fejből az aradi tizenhármak nevét, miért verjük hangosan a mellkasunkat pont az ő arcképükkel, hogy megmutassuk, mekkora magyarok vagyunk?
A magyar kultúra irányítása újjáépítés előtt áll. De hogy kezdjünk neki? A Hagyományok Háza vezetőjének kultúrpolitikai sorozata erre keresi a választ. 4. rész.
Van, aki csak simán lopni akart, van, aki bosszút állni, van, aki elhitte, hogy érdemes víziókról hablatyolni. Van, aki pedig tényleg úgy gondolta, zseni.
A düh remekül működik politikai üzemanyagként, de elég-e a kormányzáshoz? Mi történik, ha az új rendszer legfontosabb története továbbra is a múltról szól?
Nem arra valók-e a biztonságos terek, hogy azok fedezékéből szembesülhessünk kényelmetlen, a miénktől eltérő véleményekkel, tapasztalatokkal és megélésekkel?
A Linke berlini győzelme után a német baloldal törésvonalai láthatóvá váltak. A győzelem után szinte azonnal politikai és médiaössztűz zúdult a pártra.
A dán elégedettségnél is optimistábban telt a nyár, még akkor is, ha a napraforgók már nem forogtak a Napra, hanem szénné égve menekültek előle, nem érdekes.