Éles vitát váltott ki a közelmúltban, hogy Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter fogadta a magyarországi egyházak képviselőit, kikérve véleményüket a szívhangrendeletről. Persze, legyen teljes a kép:
- volt államtitkári szintű meghallatása nőszervezeteknek is, melyek korábban nyílt levélben kérték, hogy hallgassák meg őket,
- aztán jött a miniszteri egyeztetés az egyházakkal arról, hogy akkor mi is legyen az abortusszal.
Érdemes Gábor György vallásfilozófus és Szőnyi Szilárd katolikus újságíró udvarias csörtéjét megnézni a Szemlélek blogon; a filozófus írására a miniszter is reagált egy Facebook-bejegyzésben, mintegy szövegtáncot lejtve, szédítő körmondatokkal és tézis-toppantásokkal. A miniszteri magyarázkodás lényege: az egyházak meghallgatása a társadalmi párbeszéd jegyében történt, nem keverendő össze a döntésbe való bevonásukkal. Meg, úgymond, a kereszténység nemzetmegtartó szerepe a hatályos alkotmány preambulumában szereplő nemzeti hitvallás része. (Tegyük hozzá, arról a nemzeti hitvallásról van szó, amelyet az új kormány még júniusban leszedetett a közintézmények faláról.)
Amikor szólhattak volna, nem tették
Ami azt illeti, a szívhangrendeletet a társadalom várakozásának és a kormány ígéretének, vagy legalábbis ráutaló magatartásának megfelelően már rég el kellett volna törölni. Éppúgy gyűlölik a páciensek, mint az orvosok.
