Az 1956-os forradalom 70. évfordulójához közeledve érdemes egy pillanatra elidőzni azon az új fogalmon, amit Orbán Viktor 2026-os tusdnádfürdői beszédében mondott először rendszerszintű országgyűlési választási veresége után a kormányra jutott Tisza Pártról és támogatóiról, miszerint ők nem mások, mint „újkommunisták”, akik hatalmi önkényt kezdtek építeni Magyarországon.
A kifejezés azóta általánosan használatossá vált a Fidesz megmaradt körének retorikájában, politikai keretezésük rendre visszatér az „újkommunizmus” és „újkommunista” fogalmakhoz.
Adódik a kérdés: helyesen, a fogalmat és a magyar politikai valóságot megragadó és leíró módon jelentkezik-e az „újkommunisták”, „újkommunizmus” használata Orbán zsugorodó világában, és egyáltalán mire mutatnak e szavak a Fidesz választási vereség utáni nyelvében, szótárában?
Kezdjük is az első kérdéssel: van-e olyan, hogy újkommunizmus, újkommunista, egyáltalán használatosak-e ezek a fogalmak?
