A mohácsi csatát feldolgozó sorozatunk előző részében a régészeté volt a főszerep, a csata helyszínének meghatározásáról és a hadifoglyok kivégzésének kegyetlen módjáról volt szó. Az 500 évvel ezelőtti események kronologikus fonalát ott engedtük el, hogy I. János király sorozatos vereségeket szenvedett el Habsburg Ferdinándtól, ezért 1528-ban szövetséget kötött az Oszmán Birodalommal, a következő év nyarán a magyar király személyesen hódolt a szultán előtt, kézcsókkal köszöntötte Szulejmánt. Szapolyai és országa török vazallus lett. Szomorú és megalázó jelenetek sora következett, gátlástalan katonabárók emelkedtek fel, egy velencei kalandor szerzett óriási hatalmat, mígnem János és Ferdinánd 1538-ban megegyezett: Szapolyai halálával a Habsburg király kezén egyesült az ország. Azzal folytatjuk, hogy ehhez bizony Szulejmánnak is volt néhány szava, mert lépéskényszerbe került. Budát nem ődöngő janicsárok foglalták el, az 1541-es megszállást hosszú Habsburg-ostrom előzte meg, majd a magyar főváros megszerzésével kezdődött a török hódoltság területének kialakítása, amely hosszú, pusztító háborúk sorozatával járt. Dr. Sudár Balázs történésszel, turkológussal, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
A Balkán sorsa árulkodó
