Mintha a magyar történelem hatalmas könyvét éppen itt hajtották volna ketté. Az egyik oldalon ott van az államalapítás. Az Árpádok Magyarországa. Az Anjouk kora. Nagy Lajos és Hunyadi János harcai. Mátyás király udvara. Egy erős, európai Magyar Királyság. A másik oldalon pedig az, amit Mohács után ismerünk. Három részre szakadt ország. Másfél évszázados török uralom. Háborúk. Felkelések. Szabadságharcok. Idegen megszállások. Forradalmak. Világháborúk. Trianon. Diktatúrák. 1956. És végül egy szabad Magyarország
– mondta a mohácsi csata 500. évfordulóján tartott állami megemlékezésen Magyar Péter. A kormányfő szerint, ha egyetlen pontot keresünk, ahol ez a két nagy történelmi korszak találkozik, akkor „itt állunk rajta, Mohácson.”
Mit üzen nekünk Mohács ötszáz év távlatából? – tette fel a kérdést a beszédében a miniszterelnök. „Én azt hiszem, a válasz nem egy történelemkönyvben van. A válasz ott van minden magyar emberben. Sorsközösség. Annak a tudata, hogy, bár különbözőek vagyunk, van valami, ami összeköt bennünket. Hogy ugyanennek a történetnek vagyunk az örökösei. Hogy ugyanazon a nyelven mondjuk ki azt a szót: anya. Ugyanazon a nyelven mondjuk: otthon. Ugyanazon a nyelven mondjuk: haza.”
Megmaradt a nyelvünk. És amíg megmaradt a nyelvünk, megmaradt az a világ is, amelyet csak ezen a nyelven lehet igazán elmondani.
Nagyon sok mindent elveszítettünk Mohácsnál, de Magyarország nem tűnt el – emlékeztetett a kormányfő. „Ez talán Mohács legnagyobb üzenete. Nézzünk körül. Itt vagyunk. Ötszáz évvel később. Ugyanazon a földön. Ugyanannak az országnak a polgáraiként. Ugyanazon a nyelven emlékezve.”
Mindennek a súlyát épp az adja meg, hogy körülöttünk nincsenek már azok a birodalmak, amelyek akkor Európa sorsáról döntöttek, eltűntek dinasztiák, eltűntek hatalmak, határok mozdultak el, de a magyar közösség megmaradt – fogalmazott Magyar Péter.
És talán éppen ezért kell ma beszélnünk az összefogásról is. Mert egy kis nemzetnek nincs olyan luxusa, hogy önmagát gyengítse. Nincs olyan luxusunk, hogy magyar embert magyar ember ellen fordítsunk. Nincs olyan luxusunk, hogy a vitáinkból gyűlöletet építsünk
– szögezte le a kormányfő, hozzátéve: az összetartozás nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy felismerjük egymásban azt, ami közös. „Hogyha egy magyar ember bajban van, nem azt kérdezzük először, mit gondol a politikáról. Hogyha Magyarországot veszély fenyegeti, nem egymás vereségének drukkolunk” – tette hozzá.
Nem azért vagyunk itt, hogy újra lefolytassuk a régi vitákat arról, hogy ki hibázott, ki nem érkezett meg, ki adott rossz parancsot. „A mi dolgunk nem az, hogy ítéletet mondjunk a halottak felett. A mi dolgunk az, hogy méltók legyünk az örökségükhöz” – érvelt a miniszterelnök.
Mint mondta, Mohácsnak számos arca van a gyászon és a hősiességen túl is. Mohács mindannyiunk számára figyelmeztetés, ugyanakkor ma már a béke, a sokszínűség városa, kultúránk egyik szimbóluma.
Amíg képesek vagyunk egymásban magyart, egymásban honfitársat, egymásban embert látni, addig meg is fogunk maradni. Hajtsunk fejet a mohácsi csata valamennyi áldozata előtt. Az ismert és az ismeretlen halottak előtt. Azok előtt, akiknek a nevét megőrizte a történelem. És azok előtt is, akikét csak ez a föld őrzi. Béke poraikra
– zárta megemlékező beszédét Magyar Péter Mohácson.
A kormányfő teljes beszéde az alábbi videóban tekinthető meg:
