Az év légiutas-kísérője című novelláskötetéért, valamint teljes írói életművéért ismerték el – közölte a szerzői jogvédő iroda egyesület szerdán az MTI-vel.
darvasi lászló
Nyáry Krisztián beszélget Darvasi Lászlóval, akinek új novelláskötetét, Az év légiutas-kísérőjét a 60. születésnapjával szinte egy időben mutatják be.
Orbán brazil szilveszterétől a berlini újéven át Grecsó Krisztián abszurd szilveszteréig- az Élet és Irodalom legújabb számából (2019/1., január 4.) szemezgetünk.
A női vécék egyik kabinjában egy hölgy kitartó telefonálásra rendezkedett be.
Apu bírja vajon a magányt, hogy nincsen reggel előtte kávé, megtalálja-e a kulcsot, be tudja-e kapcsolni a televíziót, a sliccgombja.
S míg ő két percre odavolt, mi belealjaskodtunk a lábasba két kiskanál ilyen, meg egy kiskanál olyan izét, személyes favoritot.
Egy ideje hívei lettünk az alvó nőnek is, elnézni arcát, kezét, tartását. Jó, nem rólunk álmodik, de akkor is.
Gigademizsont ölel közben, így szerelmes.
Egy szőke lány a pult előtt, egy mögötte, a barna. Volt már mögöttük férfikönny tócsa, látszott.
Szép közmunkás lányok árvácskákat és százszorszépeket dugdostak a közeli kisparkban.
És akkor most eljött a vasárnap. Volt némi remény. Nem volt a bizakodás eleve legyilkolva, nem volt kifosztva a bolt, a kamra. És lehetett, igenis lehetett gondolni valami jóra. Aztán.
Anyuka, ha valamelyik szemét kérdezné, miért van magánál kétmilliárd-ötszáznyolcvankétmillió-ötszázhuszonhatezer forint, mondja azt, hogy gasztronómiai élményparkot nyit Ferivel.
Miféle hazánkfia, akinek borítékolt álma itt és most, hogy jegesmedvét gyilkoljon?! Politikus Szempilla.
A férfi csal,, hazudik, fffélerk. A nő tűr, tűr, tűr, elég. Végül elköltözik. Csak még előtte...
Nem mozdul, forog, néz, nézelődik. Végül megszólal, valaki ellopta a nadrágomat.
Biztonságáért a bűn bugyogó üstjébe is könyékig nyúl. Szempilla 551.
Tépjél akácot, füvet! Nem! Tépek én! Nem, ne csináld! Összekaptak, remegtek az indulattól, féltek Manyi királynőtől holtában is.
Hozz már egy zsebkendőt, Tibor.
Érjél föl, itt van a Mont Blanc, csillagom, fájront.
Úgy fogalmazta a kedves após, a kerület legjobb horgásza, hogy beúszik a tóba a zsidó.
Könnyesre, bazmeg, bocsánat.
Megkérdeztem, elhízott-e. És? Kérdezte, kopasz vagyok-e. És?
Egy kelet-német zárdában a főapáca végigslattyog a holdsütötte folyosón, és megáll bámulni a kertben bagzó macskákat.
És passz. Ekkor léptünk közbe. Már csorgott rólunk az izzadság.
