Kultúra

“A köztársasági elnök idén hoppon maradt, őt már senki sem akarta”

Orbán brazil szilveszterétől a berlini újéven át Grecsó Krisztián abszurd szilveszteréig- az Élet és Irodalom legújabb számából (2019/1., január 4.) szemezgetünk.

Váncsa István: Futurológia

Jair Bolsonaro, Brazília új elnöke még 2016 nyarán így nyilatkozott a Jovem Pan rádiónak: a brazil katonai diktatúra egyetlen hibája, hogy belső ellenségeit csak megkínozta, de nem ölte meg. Ez a szöveg a rádió honlapján továbbra is fellelhető.

Bolsonaro nem akárki, hanem miniszterelnökünk új kedvence, Orbán az ő kedvéért töltötte Brazíliában a szilvesztert és az újévet, az ő kedvéért repült oda-vissza nagyjából húszezer kilométert, szükségesnek tartotta ugyanis, hogy az elnöki beiktatáson tiszteletét tegye. Azért ragaszkodott hozzá, mert – az MTI híre szerint – „…azokat az értékeket, melyeket Magyarország is fontosnak tart, Jair Bolsonaro győzelemre vitte a hazájában.

Benda László: Ázsia, 2019: Mit hoz a múlt?

Egy közelmúltbeli karikatúr az argentin konyhafőnök aggodalmaskodik: „Nem tudom, a közös amerikai–kínai főnöki vacsorán ettől a menüsortól várható-e az átütő siker?” Mire a főpincér rálicitál: „Engem jobban aggaszt, ki fizeti a végén a cechet!”

A Buenos Aires-i G–20 csúcson tálalt vacsora végeztével Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök egyaránt elégedetten távozott. Legalábbis a hivatalos megnyilatkozásaik szerint. A számláról csak később döntenek.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban.

Annyi derült ki, hogy kilencven napot adnak maguknak (alighanem Trumpék Hsziéknek), hogy kereskedelmi tárgyalóküldöttségeik folytassák alkudozásukat a Fehér Ház kirobbantotta vámháború eszkalálódásának megakadályozásáról. Az ádáz tusa nyár óta tart. Még csak fegyverszünetről sincs szó, egyelőre csak a kereskedelmi háborúskodás további éleződését szeretnék megelőzni.

Grecsó Krisztián tévékritikája a szilveszteri műsorokról: Abszurd szilveszter

Gálvölgyi Jánostól a Dumaszínházon át Bödőcs Tiborig mindenki próbálta megérteni, hogyan is működik a kortárs hírgyár, hogy is van az, hogy ennyire rugalmasan és könnyen forgathatók el és fel a tények.

A köztársasági elnök idén hoppon maradt, őt már senki sem akarta, de a miniszterelnök kapott némi támogatást, az ő gondolatait szoros olvasásban követte végig a Bagi–Nacsa páros, így ők – bár fordítva ültek a lovon – meglepő módon ugyanarra a platformra kerültek, mint a fenti kollégáik. Hiszen minden esetben az volt az abszurditás lényege, hogy a paródiahírek szövegét, a képek elhagyása és cseréje után, gond nélkül leadhatná a párthíradó.

Darvasi László riportja: Berlini szilveszter

Berlin, hétfőn délelőtt a Karl Krisztián utca kereszteződésében. Ez is micsoda dolog, egy ilyen nevű utca létezhet? Kövér doktor biztos elvitetné egy éjszaka alatt az egész komcsi hóbelevancot, Áder meg állna a szórt lámpafényben, piros szárnyú keszegem, keszegem, egyedem, begyedem, de jó, hogy horgász maradhattam.

Ez itt, ez a Neukölln kicsit Isztambul, kicsit keleti bazárnegyed, matracok, pokrócok, dobozok a kapubejáróknál, úgy él, hogy maradék közben, úgy él, hogy a maradék egészet mutat, de ott, a Hermannplatz felől, nicsak, babakocsit tol egy ifjú ember, és miféle rózsaszín izé kandikál belőle? Bizony hámozott birkaláb. Viszi a nyúzott gyapjast szilveszterre haza, lesz öröm a forgó nyárs fölött. Beludvaron sütik? Egy kisfiú pillant unottan utána halálfejes sapkában, már a kezében az esti petárda készlet műanyag zsákja. A műkörmösnél csak lányok, de telt ház, Fatima, Mirjam, Szulejka is készülődik a szilveszteri csínompalkóra, bocsánat, csínomjumurdzsákra. Nyilván valahol itt bujkál Soros, Angela ténsasszony elmondta, fontos a tanulság, a következmények levonása, de ez, mint tudható, hülyeség, nem kell semmi tanulság, csak nagy, rezzenéstelen pofa, és ha a jelen aranytenyere neked fordul, akkor a jövő is leszarható, merj nagyot álmodni, legyél Felcsút.

Szűcs László: Városálmok Kolozsvártól Temesvárig

Egy héttel a Románia zászló- és emlékműiparát átmenetileg felvirágoztató centenáriumi ünnepségek csúcspontja után, december 8-án négy nyugat-romániai város – Temesvár, Kolozsvár, Arad és Nagyvárad – polgármesterei látványos kézszorítások közepette jelentették be a Nyugati szövetség (Alianta de Vest, AVE) megalakítását.

Vonzáskörzeteivel együtt a négy nagyvárosban úgy másfél százezer magyar él, nem mellékes a szerepük, lehetőségeik ebben a kezdeményezésben. Országosan ma az RMDSZ, ha kívülről is, de támogatója a szocdem kormánynak, annak a hatalomnak, amellyel szemben igazából az AVE létrejött, bár ez helyi koalíciók szintjén változatosabb képet mutat. Feltűnő, hogy a négy város közül kizárólag ott nincs jelenleg magyar alpolgármester, ahol még húsz százalék feletti a magyarok aránya, Nagyváradon. Hiába, Romániában a legjobb magyar a szórványmagyar. Szembetűnő, hogy az utóbbi években a román–magyar feszültségek váradi specialitássá váltak, a békés etnikumközi együttélés korábbi példaképénél, s ez a kedvezőtlen változás csak részben magyarázható a tíz éve regnáló polgármester és az RMDSZ helyi vezetői közti meghitt ellenszenvvel. Miközben Tőkés László országosan észrevétlenné vált Erdélyi Néppártja helyben szinte kizárólag a városházával történő kritikátlan együttműködésben véli megtalálni a maga szerepét.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt / MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik