A két világháború között rendkívül feszült volt a két ország viszonya, Magyarország a komáromi hídon át támadott volna, a csehek a Budapest–Hatvan vonalon terveztek felvonulni ellenünk.
Százezres „néma tömeg” vonult az utcán, leállt a közlekedés, megállt az élet, fél órán keresztül zúgtak a harangok. Így gyászolt Budapest 1920. június 4-én.
Grandiózus erődemonstrációt tartott a diktatúra az első vörös május 1-jén 1919-ben, miközben az ország önvédelmi háborút vívott, a szakadék szélén táncolt.
Az I. világháború után 4-500 ezer magyar menekült a mai Magyarországra annak valamilyen következményeként, hogy szülőföldje idegen megszállás, majd fennhatóság alá került.
Bethlen István ügyesen osztotta meg baloldali ellenzékét, a Polgárok és Munkások Szövetsége nem volt eredményes az első világháború utáni Magyarországon.
Ezt Csunderlik Péter történész állítja a nemrég megjelent könyvében. Interjúnkban ki is fejti, hogy vajon túlzott-e, vagy éppenséggel tűpontosan fogalmazott.
A katonai megszállás ellen hazánk több pontján is spontán vagy annak tűnő népfelkelés alakult ki, a nemzeti ellenállás pedig aprócska, mára mégis kultikussá vált sikereket szült.