Gyerekkorom óta küzdök a testsúlyommal, már kicsi koromban is sokszor megkaptam a dundi jelzőt. Tinédzser lányként szörnyű volt az életem, közel harminc kilós súlyfelesleggel éltem együtt egészen egy évvel ezelőttig. Voltak fiúim, akadtak nagy szerelmek is, de akikbe belezúgtam, rám se néztek. A szüzességemet a szomszéd fiúval veszítettem el, majd egy rövid kihagyás után 21 évesen megismerkedtem az exemmel. Ő volt az első komoly kapcsolatom, de két év után kiderült, hogy megcsal, mire ide jutottunk, már rengetegszer megkaptam tőle, hogy fogyjak le. Természetesen egy csinos, vékony nővel csalt meg, ami csak olaj volt a tűzre, még többet ettem, nem is ettem, zabáltam, és még többet híztam.
Az olvasói levelet Ágota küldte nekünk, akinek megőrizzük a névtelenségét, és aki jól tette, hogy megírta a szerelmi történetét. A külső ugyan fontos a párválasztásnál, de nem annyira, mint hinnénk. Ennek ellenére a legfontosabb gondolatokat olvashatjuk a levélben: igazából nem az számít, ki mennyit hízik, hanem, hogy milyen mértékben érzi azt, hogy a partnere elfogadja olyannak, amilyen.
„Szakítottunk, csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb léptem meg, mert sajnos még legalább tíz kilót felszedtem a végére. Akkor elhatároztam, hogy ez velem többet nem történhet meg, álltam a tükör előtt és gyűlöltem magam, amiért ez vagyok. Máig nem tudom, hogy ez hogyan vezetett el addig, hogy a nem sok fizetésemből edzőhöz fordultam. Egy évvel ezelőtt a 168 centimhez közel 100 kilós voltam, mostanra leadtam harminc kilót, és még folytatni fogom.
Jelenleg 67 kiló vagyok, és már majdnem elégedett, de a lényeg, hogy ott az edzőteremben megismerkedtem valakivel, akivel mondhatni sorstársak vagyunk. Ő korábban kezdte nálam, és már a gyomorgyűrűt fontolgatta, majd edzeni kezdett. Többször is beszélgettünk, majd néha megvártuk egymást, eleinte elkísért a buszig, majd megkérdezte, lenne-e kedvem vele találkozni. Korábban egy ilyen kaliberű pasi szóba se állt volna velem, helyes, magas, jóképű, meg se mondaná róla senki, hogy pár évvel ezelőtt még nem így nézett ki. A randira igent mondtam, és azóta is repdesek a boldogságtól, ez a szerelem az, amire lánykorom óta vágytam, és amiben végre azt érzem, hogy testsúly ide vagy oda, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.”
A fogyás = önbizalom = egészséges önkép
A legtöbb amit tehetünk magunkért, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, és ehhez a test is hozzátartozik, ép testben ép lélek, nem véletlenül tartja a mondás. Ha szó szerint belebetegszünk a saját testünk kinézetébe, akkor az kihat a párkapcsolatra és ez fordítva is igaz: aki bánatevő, és magányos a kapcsolatában, biztos, hogy az evéssel igyekszik pótolni a szeretetet. Olvasónknál ez a probléma már gyerekkorában elkezdődhetett, és mivel az intim párkapcsolatainkban idővel ugyanúgy kezeljük a problémákat mint gyerekként, lehetséges, hogy a gyerekkora is magánnyal telt. Ez természetesen csak tipp, egyáltalán nem biztos, hogy így is van.
Az azonban teljesen biztos, hogy egészséges önbizalom, önszeretet feltétlenül szükséges hozzávalói a jó párkapcsolatnak, hiszen ha mi nem szeretjük magunkat, és nem fogadjuk el a hibáinkat, hogyan várhatnánk el ezt mástól? Azonban a világ amióta létezik, azóta változik a nőideál, a szépség rengeteg formában jelen van a természetben is: szépnek találjuk a tulipánfát és az ibolyával teli rétet is. Így sem a Kim Kardashian, sem pedig a Paris Hilton-szerű ideált nem érdemes követni. A fogyással elért testi és lelki változás olyan erőt adhatott az olvasónak, mi miatt hisz önmagában, nyitottabb a világra és sokkal jobban érzi magát a mindennapjaiban: örül, hogy a kedvenc farmerében lehet egész nap, ami három számmal kisebb, mint amit viselt egy évvel ezelőtt akár.
Az elhízásnál az önutálat abból fakad, hogy másmilyennek érzi önmagát az illető, de nem tudja, hogyan mutathatná meg az igazi valóját. De a testképpel kapcsolatos gondok nemcsak a hízás miatt alakulhatnak ki, hanem ellenkezőleg, a fogyással is, például egy komoly betegségben élő embernek is meg kell küzdeni a tükörben látott emberrel. Nem biztos, hogy azzal a képpel önazonos. Hogyan lehet elkezdeni megszeretni, megbarátkozni a testtel? Ha dicsérjük, ha kiemeljük magunknak, mit szeretünk magunkban, melyik testrészünket szeretjük, ha a pozitív területekre fókuszálunk a tükörben. A testcsere helyett igyekezzünk arra összpontosítani, amit kedvelünk magunkon, és máris jó úton járunk ahhoz, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás és elég mozgás mellett megszeressük a saját testünket.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
